2 Növényi eredetű takarmányok
2.2 A NÖVÉNYI EREDET ÉRTÉKE
A növényi eredetű takarmányok a fő tápanyagok összetételétől függően három csoportba oszthatók: az istenek keményítő, fehérje és zsír.
A keményítőben gazdag takarmány. Ez elsősorban a gabonafélék magjai, amelyek legfeljebb 75% szénhidrátot tartalmaznak, főként keményítőt, 8-20% fehérjét, 2-6% zsírt és kis mennyiségű ásványi anyagot. Gabona gabonafélék a legfontosabb szerepet játszanak a ponty táplálásában. Más halak esetében kevésbé fontosak.
A búza az egyik legelegánsabb és gazdaságosabb a fehérje takarmány-típusok tekintetében. A búzafehérje pontyának emészthetősége 86% -os, az aminosavak elérhetősége 91%. 1 kg búzából a ponty több mint 500 g tápanyagot emészt fel.
Takarmány előállítására használt hal felhasználásra szánt búzára, nem alkalmas élelmiszeripari célokra. Az ilyen búzaszemek legfeljebb 20% fehérjét tartalmaznak. A zsírokat főleg telítetlen zsírsavak képviselik - linóleum (56%), olajos (12%) és linolén (4%). A búzakeményítő fő szénhidrátját amilázok hidrolizálják. Különösen sok enzim a csírázott gabonában. Az A és D vitamint a búzában főleg provitaminok - karotinoidok és szterinek formájában állítják elő. A búzában lévő zsíroldékony vitaminok E-vitamint tartalmaznak, amely védi a zsírokat az oxidációtól. B-vitaminok elsősorban a gabona héjában találhatók.
A halgazdaságokban az árpát a búza pótlására használják a ponty, a kutyafaj és néhány más halfaj esetében.
A rozs sok nyálkahártyát tartalmaz (2,5-3%), aminek következtében nagy mértékben megduzzad az emésztőrendszerben. 14-15% fehérjét tartalmaz, és más gabonafélékhez képest nem jelentős mennyiségű rostot tartalmaz, a zsír 1,7%. A rozs fehérjék gazdag lizinnel és gyenge triptofánnal rendelkeznek. A zsírsavak összetétele a következő: linolén (körülbelül 60%), oleinsav (legfeljebb 20%), steari-új (20-22%) sav. A rozs viszonylag gazdag a B-vitaminokban.
A takarmánykeverékek összetételére a halak, az őrölt gabona vagy a feldolgozásra szánt zúzott termékeket használják. A legelegánsabb liszt teljes kiőrlésű, takarítás nélkül.
A lisztpor finom liszt és korpa keveréke. Több földi részecskét és más szennyeződéseket tartalmaz. A fehér por a leginkább tápláló, az élelmiszer tulajdonságaiban alacsonyabb a szürke por, és a fekete lisztpor felhasználásra nem alkalmas.
Lisztes gabona legyen jó minőségű, száraz, faji sypchatye. A jóindulatú lisztes takarmányban nem tapasztalható idegen szag. Kellemetlen szag jelentkezik léziók gombák takarmány, atkák, és a fej eltömődött üröm. A liszt ízének frissnek kell lennie. Savanyú, édes és malátás íz svidetelst-létezik a baktériumok fejlődését, fermentáló cukrok előállítására szerves savak, keserű - a zsírsavak oxidációját, hogy aldehidek, ketonok és hidroxi-savak. A jóindulatú étkezési tápláléknak nem kell fémes szennyeződése; aránya az ásványi szennyezések nem haladhatja meg a 0,8% és bunt ergot külön-külön vagy együtt, 0,06%, konkoly-0,25%, magtári VRE-turer nem fertőzött.
Olajcukrok és őrlemény-hulladékok az olajiparban, növényi eredetű fehérjékben gazdagok.
A szójabab-ételt és a süteményt a fehérjék magas biológiai értéke különbözteti meg, mivel nagy mennyiségű esszenciális aminosavat tartalmaznak, különösen a lizint. A napraforgó étkezésektől eltérően a szójababliszt és a torta tripszin inhibitort tartalmaz, ami csökkenti a takarmány-tápanyagok emészthetőségét. Ennek a komponensnek a jelenléte korlátozza a szójadara és a torta bevezetését a takarmányok összetételébe. Amikor a takarmányt hőkezeljük, ez az inhibitor elveszti tulajdonságait.