Miért minősülnek drágakőnek a gyémántok?
A "gyémánt" szó az ókori görögből "elpusztíthatatlan". Valójában ez az ásvány, amely a szén különleges formája, a legnehezebb a Földön, és ritkán találják meg. Annyira tartós, hogy szinte örökre tárolható. De a drágakövekhez nem csak ezért.
A különleges módon feldolgozott gyémántokat gyémántnak hívják. Miután a mester ékszerész határozott formát ad a gyémántnak, vagyis az úgynevezett vágást hajtja végre, a kő csodálatosan ragyogni kezd és napsugarakba öntik. A rendkívüli szépség és ragyogás miatt a gyémántot értékelik.
Feldolgozás nélkül a kő egyszerűen egyszerű. A vágónak kell lennie a mestere mesterének, mivel a gyémántok vágása nem gyors és nehéz feladat. Fontos, hogy képes legyen megvizsgálni egy kő szerkezetét és felfedni a széleit. Először is, a kőzetet 2 részre kell vágni vagy fel kell osztani. A fűrészelés egy forgólemez segítségével történik, amelyen gyémántpor alkalmazható. Ha a varázsló manuálisan működik, megtalálja a kristályszerkezet miatt kapott vonalakat. Ezután az egyik vonal mentén egy másik gyémántdarabot használva keskeny mélyedést alkalmaznak. Ez be van dugva egy acél véső, és amikor megüt egy kő két részre tagolódik.
Miért értékelik a gyémántokat drágakövekként?
Ezután minden rendelkezésre álló felületet, és legfeljebb 58 darabot kapnak minden darabra, újra alaposan megmossák egy gyémántporral, amelyet zsírral kevernek. A kő különleges félkör alakú, és a szélek csillognak. Minél több arca van, annál gyönyörűbb a ragyogó fény, és annál értékesebb és drágább lesz.
A gyémántok színe a természetben gyakran sárgás vagy barna. Nagyon ritka egy teljesen átlátszó ásvány, színtelen. Esetenként kék, zöldes, rózsaszín és még piros is.
Minél kisebb a hiba vagy valamilyen szennyeződés kője, annál értékesebb. "A tiszta víz gyémántjait" olyan magas minőségű gyémántoknak hívják.