Rezonancia az áramkörben
L. 371. "Elektrotechnika" Aksyutin V.A.
Rezonancia az áramkörben
Elektromos áramkörök, amelyekben az áramok, töltések, feszültségek, hatások időszakonként bekövetkezhetnek, oszcillációnak nevezik.
Az áramkörben a kényszerített oszcillációkat harmonikus változásoknak nevezzük, amelyek a külső energiaforrások hatása alatt bekövetkező áramok, töltések, feszültségek és erők, valamint forrásfrekvenciák.
Ha egy lánc, amelynek periodikus eltérések áramok díjak, feszültségek, kapacitások anélkül, hogy külső forrásból (például mentesítés egy feltöltött kondenzátor tekercsen átfolyó), az ilyen ingadozások a lánc úgynevezett szabad, és egy frekvencia saját vagy a szabad rezgések.
Legyen az R, L és C elemeket tartalmazó, komplex lineáris áramkör (1. ábra) a szinuszos feszültség forrásához:
Ezután az áramkörben létrejönnek a feszültségek és áramok kényszerített rezgései, amelyek ugyanazzal a frekvenciával w változhatnak a szinuszos törvénynek megfelelően - például a bemeneti áram:
Az 1. ábrán látható áramkörben. 1, ha a frekvencia - w vagy paraméterek az L és C módban előfordulhat, amelyben az intenzitás rezgéseit feszültség és áram maximumot, a folyamat a kényszerrezgés az áramkörben a frekvencia - w úgynevezett rezonancia.
Az áramkörben lévő áram vagy feszültség oszcillációk intenzitásának jellemzése különböző kritériumok szerint lehetséges. Ha a kondenzátoron lévő feszültség értékét vagy az induktorban lévő áramot rezonancia kritériumként választják ki, akkor ezt a fajta rezonanciát amplitúdónak nevezik. Ha a kritérium egy véletlen fogadja harmonikus fázisának feszültség és áram a bemeneti csatlakozók vagy a szétválás áramkör, amely induktivitás és kapacitás (yu - yi = 0), akkor ez a fajta rezonancia nevezik fázisban.
Azok a frekvenciák, amelyeknél a fázis vagy amplitúdó rezonanciák megfigyelhetők, nem mindig egyeznek meg a természetes oszcillációk gyakoriságával.
A rezonancia jelenség vizsgálata a fázisrezonancia példáján alapul.
Két féle fázisú rezonancia létezik. Az első a feszültség-rezonancia, amely egy R, L és C sorozatú elemekből álló áramkörben fordul elő (soros oszcilláló áramkör, 2. ábra). A második az R, L és R, C (párhuzamos oszcillációs áramkör, 3. ábra) által alkotott két ág párhuzamos összeköttetésében keletkező áram rezgése.