Az intézmény története, gbuz possp



Kulikov lett az első mentőállomás vezetője, aki sok erőfeszítést és tudást tett annak biztosítására, hogy az első mentőcsapat dolgozott és segített a betegeknek.
A város fejlődésével nőtt a mentőállomás is, és az intézmény munkatársai is nőttek. Az 1936-os "Első Segély" rendelkezésére állt a mentőautó. 1945-1949-ben a régió két városa sürgősségi orvosi állomást hoztak létre, ezek Serdobsk és Kuznetsk. A penzai népességnövekedés mértéke jelentősen meghaladta a sürgősségi orvosi ellátás fejlődését.
1964-ben a mentőállomás személyzete 130 egységre nőtt, 147 mentőautó volt. A városban öt, 24 órás orvosi csapat, egy szülész és egy öltözõ brigád kapott helyet. A sürgősségi orvosi ellátás gyors javítása és speciális típusainak fejlesztése érdekében, 1964-ben, az RSFR-ben először, Penza-ban, a mentőállomást egy kórházzal egyesítették. "Az innovátor", az iniciátor és a szervező akkor tisztelt orvos az RSFR Gomanyuk TA. Az egyesülés eredményeként létrejött egy városi sürgősségi kórház és egy speciális sebészeti kórház. 1967-ben a város központjában létrehozták a sürgősségi ellátás ágát, az első alállomást az A.T. 1970-ben a sürgős terápiás betegek kezelésére egy kórházban nyílt meg a kórház. 1966-ban a mentőszolgálatot az RSFR Zholnerik IM tiszteletes orvosa vezette.
1964-ben Oroszországban első helyen állt a mentőkórház a sürgősségi orvosi ellátás megszervezésére a gazdasági eredményeket bemutató kiállításon. A mentőszolgálat folyamatosan fejlődött. 1970-ben specializált brigádokat hoztak létre: sebészi, két terápiás, kilenc vonalú dandár, két szülészeti és két öltözõ csapat. 1972-ben a sürgősségi orvosok munkatársai több mint megduplázódtak. A mentőszolgálatot olyan személyszállító járművek biztosítottak, mint a "Volga", "RAF", "UAZ". Szakosodott brigádok szervezésével különösen súlyos betegek és áldozatok csoportja kezdett speciális orvosi segítséget kapni a baleset helyszínén.


















