Hogyan tárolja a papírt?
Papirusz egy íróanyag, amelyet ókorban használnak Egyiptomban és más országokban. Az ókori egyiptomiak a papirikra emlékeztetnek, amelyek nádból készültek.
A papirusz szárának magjából vett szalagok átmegyek az összehangolás folyamatába, és sorba rakják. A következő réteg a dőlésszögnek a tetején helyezkedett el. Ezután az eljárást követően a papirust préselték addig, amíg a folyamat teljesen összefonódott.
A Nílus deltáján a papirusz létrehozásához figyelemreméltó anyagot gyűjtöttek. Napjainkban megtalálható egyfajta papirusz készítése és részletezése a növénynek, amelyet a Theophrastus hagyott nekünk.
A növényt, amelynek háromszögletű szárát vágták, majd a növény egy részének belső jellemzőjét csíkokra vágták. A csíkokat hossza és minősége szerint rendezték. Egy speciális hajlított asztalra helyezték, keresztirányú szalagréteget helyeztek a tetejére, vízzel nedvesítették, majd megnyomták őket.
Így a rostok megmutatták a lé és a csíkok ragasztásának módját. Ezzel egyidejűleg kinyílt egy szárnyméret, amelynek szélessége tíz-negyven centiméter volt. Az ilyen lapokat szárították és ragasztották. A ragasztót vízben forralt kenyér készült, és ragaszkodott hozzá egész nap.
Papirusz irodalmi tényei
A papirusz elülső oldalán, amelyen az írás készült, a papiruszot csiszolni kezdték és elosztották. Egy papírt egy bizonyos szöveggel általában kötetnek neveztek. Két oldalról a faanyag vagy a csonton alapuló lemezek ragadtak.
A raktár egy könyvtár volt a polcokon. A figyelemre méltó emberek ilyen jellegzetességet tartottak a figyelemre méltó ládákban.
Az ókor korszakában a papiruszot a görög-római idők világszerte fontos íróanyagnak tekintették. Az európai és a közel-keleti anyagok írásának fő jellemzője az volt, hogy a papirusz-funkció a nyolcadik században elkezdte a funkcionalitás elvesztését.
Több mint kétszáz évig a papirusz jellemzői nem készültek el, és az idejük a fő anyagforrás területén megváltoztatta a pergamen jellegzetességeit, amelyeket különböző állatok bőrének, juhként, kecskeböl és borjaként öltözött. A levélhez ecseteket használtak a Sitnik és a Reed nemzetségből származó növények száraiból.