Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kiszámításának módszere - 4. oldal
3 Az üvegházhatású gázok számítása a vállalkozások energiatevékenységéből (üzemanyag elégetése)
Ez a szakasz módszertant nyújt az üzemanyag-elégetésre vonatkozó energiatevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás kiszámításához. Végrehajtása során a leltár az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az üzemanyag égési energiát előállítani (villamos és hő) saját igényeit a vállalat becsült kibocsátások közvetlen üvegházhatás - a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4) és a dinitrogén-oxid (N2O).
Az üzemanyag-elégetés során a szén legnagyobb részét közvetlenül CO2-ként emittálják. További gázok (CH4 és N2O) is becsülhetők. Minden kibocsátott szén CO2-kibocsátásnak számít. Nem-oxidáló szén formájában visszamaradó szilárd részecskék, korom vagy hamu, eltávolítjuk a teljesítményét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása faktorral 1 oxidációjának szénnek a tüzelőanyag (ami azt mutatja, a frakció égett szén).
3.1 Szén-dioxid-kibocsátás
Előtagok és szorzók
A kibocsátás kiszámításához használt kezdeti adatok a vállalkozás tevékenységeire vonatkozó adatok. A tevékenységre vonatkozó adatok az évente elégetett fosszilis tüzelőanyagok mennyisége és típusa, vagyis azon tényleges üzemanyag-fogyasztás, amelyre a vállalkozások nyilvántartást vezetnek.
Az üzemanyag-elégetésből származó CO2-kibocsátás kiszámítása a következő lépésekből áll:
1) ténylegesen elfogyasztott üzemanyag minden típusára vonatkozóan minden egyes létesítmény fizikai egységekben (m, m 3) az adott fajta termelési esetében megszorozzuk az ahhoz együtthatóval entalpiája TNZ (TJ / t, 3 m);
2) a kapott termék (tüzelőanyag-fogyasztás energiaegységben - TJ) szorozva a szén-kibocsátási tényezővel (t C / TJ);
3) az eredményül kapott terméket a tüzelőanyag elégetett elégetése miatt korrigálják - megszorozva a szén-oxidációs együtthatóval (CO2, СО aránya);
4) a széndioxid kibocsátás CO2-kibocsátásának újraszámítása - a korrigált szén megszorzásával 44/12.
A CO2-kibocsátás kiszámítása minden egyes tüzelőanyag-típusra az egyes forrásokra (égetőművek) a következő képlettel kerül kiszámításra:
ahol: Е - éves CO2-kibocsátás tömegegységben (tonna / év);
M - az év tényleges üzemanyag-fogyasztása (tonna / év);
К1 - a szén oxidációjának együtthatója az üzemanyagban (az égetett szén részarányát mutatja), 3.1. Táblázat;
ТНЗ - nettó fűtőérték (J / tonna), 3.2. Táblázat;
K2 - szénkibocsátási tényező (tonna / J), 3.2. Táblázat;
44/12 - a széndioxid szén-dioxid konverziós tényezője (molekulatömeg: szén - 12 g / mol, O2 = 2 x 16 = 32 g / mol, CO2 = 44 g / mol).
A tényleges tüzelőanyag-fogyasztás meghatározása a vállalat különböző típusú tüzelőanyagok fogyasztásával kapcsolatos számviteli adatokon alapul.
Üzemanyag elégetésekor az összes szén nem oxidálódik CO2-be. Az üzemanyag elégtelen tüzelését a K1 szén-oxidációs együttható jelenti. A K1 átlagértékét a 3.1 táblázat tartalmazza.
3.1. Táblázat - A szén oxidációjának együtthatói (K1)