A szakszervezetek jogi kerete, a szakszervezetek hatása a termelés hatékonyságára -
A szakszervezetek jogi keretei
A szakszervezetek jogi kereteit 43 nemzetközi egyezmény határozza meg.
Oroszországban több mint 300 jogalkotási aktus szabályozza a szakszervezetek tevékenységét.
A szakmai szervezethez való alapvető jog az Art. Az Orosz Föderáció Alkotmányának 30. cikke így szól: "Mindenkinek joga van az egyesüléshez, ideértve a szakszervezetek létrehozásához való jogát érdekeinek védelme érdekében. A közszövetségek cselekvési szabadsága garantált. "
A szakszervezetek hatása a termelési hatékonyságra
Természetesen a szakszervezetek pozitív és negatív hatással vannak a termelés hatékonyságára.
A szakszervezeti munka három fő módszere van, amelyek negatív hatással bírnak
1. A munkaerő megőrzésének gyakorlata. Amikor a szervezet új eszközöket vezet be a termelésbe, javítja a technológiai bázist, logikus, hogy csökkent a munkaerő száma. Minden munkáltató növelni kívánja a termelést, így a modernizációs folyamat szerves része a szervezet fejlődésének. De néha a szakszervezetek állnak szemben a munkavállalók csökkentésével szemben, és meg akarják őrizni a korábbi munkahelyek számát. Ez a gyakorlat a termelékenység csökkenéséhez vezet, gyakran alkalmazzák a technológia változásaival szemben.
2. Strike. A sztrájkok negatív hatással vannak a termelékenységre is. Ha a munkáltató és a szakszervezet nem talál kompromisszumot, ez zsákutcába vezet. Ennek eredményeként sztrájk kezdődik. Természetesen a vállalkozás termelése leáll.
A statisztikák szerint a sztrájkok viszonylag ritkák, és a hozzájuk kapcsolódó összes gazdasági veszteség viszonylag kicsi. Jelenleg 80 000 kollektív szerződést kötöttünk évente, és a sztrájkok száma körülbelül 5000. Ezenfelül a legtöbb sztrájk legfeljebb néhány napig tart. Mint korábban említettük, a sztrájkok miatt elszenvedett átlagos éves összeg a teljes munkaidő 0,2% -a. Ez a veszteség évente 4 óránként dolgozik, azaz hetente kevesebb, mint 5 perc dolgozónként.
3. A munkaerőforrások indokolatlan elosztása. A harmadik és finomabb eszköz, amellyel a szakszervezetek negatívan befolyásolhatják a hatékonyságot, a szakszervezeti tagok bérekben rejlő előnye. Ha a szakszervezet kezdetben nem létezett, akkor a bérarány a munkaerő versenyképes alapon való felvételétől függne.
Azok a közgazdászok adatai, akik a termelési veszteséget a munkaerő-források nem hatékony elhelyezése miatt számolták ki, ami a szakszervezeti tagok béreinek növekedésével függ össze, azt jelzik, hogy ez a veszteség viszonylag kicsi.
De a közgazdászok egyetértenek abban, hogy a szakszervezetek pozitívan járulnak hozzá a termelékenység javításához.
2. A munkaerő-forgalom csökkentése. A munkaügyi viták megoldása során a szakszervezetek a kollektív hang funkcióját gyakorolják, vagyis a szervezet minden tagjának nevében járnak el.
Pontosabban, a szakszervezetek két módon csökkenthetik a személyi állomány forgalmát. Először is, egy konfliktushelyzet kialakulása után a munkavállaló a munka helyett való lemondás helyett készen áll a probléma és a lehetséges megoldások megvitatására. Ez általános gyakorlat, mert A szakszervezetek előnyben részesítik a tárgyalásokat az önkéntes elbocsátás helyett.
Másodszor, a szakszervezeti tagok megtartják az előnyt a fizetésben. A magasabb bérek a szakszervezet által lefedett társaságot vonzóbb munkahelyévé teszik.
Így nő a munkavállalók tapasztalata, és ennek eredményeképpen a termelékenység. Az új alkalmazottak egészére vonatkozó próbaidő biztosításához kapcsolódó költségek szintén csökkentek. Végül csökkent a személyi állomány forgalma, és ez arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy szívesen vállalják a személyzet képzését.
3. Szakmai tapasztalat és szervezett képzés. Gyakran az alkalmazottak képzését, amely növeli a termelékenységet, szervezik. A tapasztaltabb alkalmazottak megmagyarázhatják a kevésbé tapasztalt munkavállalóknak, hogy miként teljesítik feladataikat a munkahelyen, az ebédszünetben. De egy szakképzett munkavállaló nem akarja ezt megtenni, attól tartva, hogy a második versenyző vele versenyezhet. Annak a ténynek köszönhetően, hogy a szakszervezetek ragaszkodásakor az előléptetés vagy az elbocsátás eldöntésénél elsőbbséget élveznek a szolgálati idő, nincs ilyen veszély. Így a tapasztalt munkavállalók védettek és nagy vágyukkal átruházzák készségeiket és ismereteiket a kezdőknek. A nem szervezett képzés javítja a munka minőségét és termelékenységét egy adott cégnél.