Fogyasztói egyensúly
A bíboros (kvantitatív) elmélet abból a lehetőségből fakad, hogy a fogyasztó mennyiségi értékelést készít a hasznossági segédprogramokban az általuk fogyasztott jótékony hatásokról. A legtöbb áru tulajdonában van a csökkenő marginális hasznosság, amely szerint minél nagyobb a fogyasztás valami jó, annál kevesebb a hasznosság növekedése kapott egyetlen növekvő fogyasztása ezt a jó. Ez megmagyarázza, miért van ez a termék keresleti görbéje negatív lejtéssel. Az 1. ábrán. A 7.3 azt mutatja, hogy egy éhes személy számára az általa elfogyasztott kenyér első szeletének hasznossága nagyon magas (QA), de ahogy étvágya telített, minden későbbi kenyeret
egyre kevesebb megelégedettséget eredményez: az ötödik kenyérszelet csak Qv kiegészítő hasznot nyújt.
A csökkenő hasznosság elvét (törvényét) gyakran Gossen első törvényének nevezik, a német közgazdász G. Gossen után. Ez a törvény két rendelkezést tartalmaz. Az első azt állítja, hogy a jószág következő egységeinek hasznossága csökken egy folyamatos fogyasztási műveletben, így a határ teljes telítettségét ez a jó biztosítja. A második állítás szerint a jó első egységeinek hasznossága ismétlődő fogyasztási lépésekkel csökken. A marginális hasznosság csökkenésének törvénye abban rejlik, hogy mivel az ugyanazon áru új részének fogyasztása elfogy, általános hasznossága lassan növekszik. Meg kell jegyezni, hogy a marginális hasznosság csökkenésének törvénye nem univerzális, mivel számos esetben a későbbi áruegységek marginális hasznossága először
Felolvad, eléri a maximumot, és csak akkor kezd csökkenni. Hasonló részleg áll fenn a megosztott áruk kis részében. Gossen második törvénye szerint egy adott ár és költségvetés esetén a fogyasztó maximális hasznosságot ér el, ha az összes elhasznált termék esetében a marginális hasznosság és az ár aránya megegyezik.
Algebrailag ez a következőképpen fejezhető ki:
ahol a, b, c. n - különböző fogyasztott áruk; - a pénz marginális hasznossága.
Hadd magyarázzuk meg a törvény lényegét konkrét példákra. Mit fog tenni a vevő, ha a pezsgő kétszer annyi örömöt hoz, mint a száraz bor, de ötször többet költ? A vevő száraz borokat vásárol. Mit fog tenni a vevő, ha a steak kétszer annyi, mint egy shish kebab, de háromszor nagyobb örömet okoz? A vevő valószínűleg rendel egy steaket. Ebben az esetben a választás a határkeresztező közművek és az árak értékeinek összehasonlításával történik. Hústermékek esetében:
akkor a vevő növeli az áruk beszerzését és az áruhoz viszonyított b. De ha a vevő több árucikket vásárol, a szegélyhatékonyság csökkentésének elvével összhangban a termék (MUa) marginális haszna esik. Ezzel párhuzamosan, ha a vevő kevesebb terméket vásárol, akkor a MUb növekedni fog. Ennek eredményeképpen a vevő a tárgyakhoz hasonló mennyiségű árut és mennyiséget szerez be, így a következő feltétel teljesül:
Ebben az esetben a teljes segédprogram adott összegű bevétel eléréséhez legfeljebb. Kiválaszthatja az árut, és összehasonlíthatja a marginális hasznosságot az árakkal (MU / P). Ha:
akkor a vevő több árut választ és az árukhoz képest b. Ez annak köszönhető, hogy a vevő többletértéket kap az elfogyasztott rubeltől egy további áruegységért, és egy rubelhez viszonyítva egy áruért. B. Tehát a vevő több árut és kevesebb árut vesz b. Ráadásul az áruk marginális haszna esik, és az áruk b - addig nőnek, amíg a vevő arányosan meg nem határozza a vásárolt áruk arányát:
Ez az elv kiterjeszthető a megvásárolt áruk egész sorára. Az optimális vásárlási készlet a Gossen második törvényének megfelelően történik.
A fogyasztó egyensúlya az a pont, amikor a fogyasztó maximalizálja a teljes hasznosságát vagy az elégedettséget a fix jövedelem elköltéséért. Ha a közömbösségi görbe azt mutatja, amit a fogyasztó szeretne vásárolni, és a költségvetési sor - amit a fogyasztó megvásárolhat, akkor egységükben válaszolhatnak arra a kérdésre, hogy miként lehet biztosítani a maximális elégedettséget a korlátozott költségkeretbôl való vásárlástól. A közömbösségi görbéket és a költségvetési sort arra használjuk, hogy grafikusan értelmezzük a helyzetet, amikor a fogyasztó maximalizálja az általa kapott segédprogramot, ha két különböző előnyöket vásárol a rendelkezésre álló költségvetéssel. A fogyasztási cikkek optimális készletének két követelménynek kell megfelelnie:
a) legyen a költségvetési tétel;
b) a fogyasztó számára a legelőnyösebb kombinációt.
Ezek a feltételek és azok végrehajtása optimális választási lehetőséget kínál a költségvetési sor egyik pontjára. Ehhez szükség van egy költségvetési tétel meghatározására az indifferencia görbék térképén, amint az a 2. ábrán látható. 8.5.
A felhasználó szabadon választhat bármely pontot az NM vonalon. A jobb és a felett elhelyezkedő pontok megközelíthetetlenek, mivel azok a fogyasztók rendelkezésére álló nagyobb jövedelemnek felelnek meg. A bal és az NM alatti pontok nem felelnek meg azzal a feltétellel, hogy minden bevételt el kell költeni. A fogyasztó választja azt a pontot, amelyen a legnagyobb elégedettséget kapja. A legmagasabb szintű indifferencia görbén helyezkedik el. Az 1. ábrán. 8.5 Egy pont a B. At a B pont a költségvetési tétel csak érinti, de nem keresztezi a görbe U3 közöny. Az érintési ponton a cserearány megegyezik a PF / PC ár arányával. Ez a kapcsolódási pont, amelyben a költségvetési sor csak érint, de nem haladja meg a közömbösség vonalát, megfelel a fogyasztó számára elérhető legmagasabb szintű szolgáltatásnak. Az ütemtervnek megfelelően a felhasználó eléri az egyensúlyi ahol a lejtőn pontosan megegyezik a költségvetési tétel közömbösségi görbe meredeksége. A B pontnál ezek a lejtők egybeesnek. Így a fogyasztó számára a legelőnyösebb választék a B. pontban van. Tehát a fogyasztói egyensúly elérése abban a pontban történik, amikor a költségvetési tétel a legnagyobb közömbösségi görbét érinti. Ekkor a fogyasztó helyettesítési rátája pontosan megegyezik a költségvetési sor lejtésével. A fogyasztói egyensúly feltétele a következőképpen fejezhető ki:
fogyasztói egyensúlyi helyzetben
A fogyasztói választás középpontjában két Gossen törvény van. Az első azt mondja, a határhaszon minden további egység kapott ellátások abban a pillanatban, kevesebb, mint a haszna az előzőt. Másodszor, a fogyasztó maximális hasznosságot ér el (egy adott áron és költségvetésben), amikor a marginális hasznosság és az ár aránya minden fogyasztott áru esetében megegyezik.