Nemzetközi kapcsolatok az xx
A Szovjetunióban 1985-ben kezdődött Perestroika hamarosan jelentős befolyást gyakorolt a nemzetközi kapcsolatokra.
A nemzetközi kapcsolatok normalizálását kedvezően befolyásolta az afganisztáni szovjet csapatok visszavonásának befejezése.
A Szovjetunió összeomlása után Oroszország folytatta a baráti kapcsolatokkal kapcsolatos politikáját az Egyesült Államokkal és más vezető nyugati államokkal. A további leszerelésről és együttműködésről számos fontos szerződést írtak alá (például a START II és START III szerződések). A tömegpusztító fegyverek használatával kapcsolatos új háború fenyegetése jelentősen csökkent. Ugyanakkor a peresztrojika és a későbbi orosz-amerikai megállapodások szovjet-amerikai megállapodása sok egyoldalú engedményt tartalmazott a Szovjetunió és Oroszország részéről.
A NATO célja, hogy tagjai kollektív biztonságát biztosítsa az európai-atlanti térségben. Az egyik NATO-országban bekövetkezett bukás az unió egészének támadása. A NATO nyitott az új tagok bevonására, akik képesek a szerződés alapelveinek kidolgozására és hozzájárulnak a kollektív biztonsághoz. A NATO tevékenységei közé tartozik: a nemzetközi együttműködés fejlesztése és a tagok és a partnerek közötti konfliktusok megelőzése, a demokrácia, a személyes szabadság, a szabad vállalkozás gazdasága és a jogállamiság értékeinek védelme.
A NATO legmagasabb politikai testülete az Észak-atlanti Tanács (NATO Tanács), amely valamennyi tagállam képviselőiből áll, és a NATO főtitkár elnöksége alatt ülésezik. Az Észak-atlanti Tanács gyűléseket tarthat a külügyminiszterek és az állam- és kormányfők szintjén. A tanács döntéseit egyhangúlag fogadják el. A megbeszélések között a NATO Tanács feladatait a NATO Állandó Tanács végzi, amely magában foglalja a blokk összes tagjának képviselőit nagykövetekként.
A NATO legmagasabb katonai és politikai testülete a Katonai Tervezési Bizottság, amely évente kétszer ülésezik miniszteri szinten. Az ülésszakok között a Védelmi Tervezési Bizottság feladatait a katonai tervezés állandó bizottsága végzi, amely magában foglalja a blokk összes tagjának képviselőit nagykövetekként.
A NATO legmagasabb katonai testülete a katonai bizottság, amely a NATO tagországok vezérkari főnökeiből áll. A Katonai Bizottság alárendeltségében két övezet parancsnoka: Európa és az Atlanti-óceán. A fő parancsot Európában a legfőbb főparancsnok vezeti (mindig egy amerikai tábornok).
A NATO keretében számos program létezik, köztük a legfontosabb a Partnerség a Békéért. Az Euroatlanti Partnerségi Tanács (EAPC) 46 országot, köztük Ukrajnát és Oroszországot is magában foglal.
A Közel-Keleten egy másik feszültségágyat folytatnak. A problémás régió Irak. Az India és Pakisztán közötti kapcsolatok bonyolultak. Afrikában időszakosan kitörtek államközi és polgárháborúk, amelyeket a lakosság tömeges megsemmisítése kísér.
A volt Szovjetunió számos régiójában továbbra is fennáll a feszültség. Még mindig nem ismert állami egységek - a Transnistrég Köztársaság, a Nagorny Kara-bakh.
Hasonló helyzetben nincsenek boldogtalanok más, egyre növekvő hatalomközpontokkal - az Európai Unióval, Kínával és Indiával. Ők, mint Oroszország, támogatják a többpólusú világ megteremtését az ENSZ szerepének kibővítéséhez.
1. Mi volt az oka a katonai-politikai blokkok kialakulásának? Mi volt a feladata?
2. Melyek a válságok a 40-es és 50-es években? Mi következett?
3. Melyek a 60-as évek 80-as évek fő katonai konfliktusainak okai és következményei?
4. Mi a mentesítés? Mi az oka? Milyen megállapodásokat sikerült elérni?
5. Hogyan változott a világ erői közötti egyensúly a 20. és a 21. század elején?
6. Tegyen táblázatot, amely tükrözi a XXI. Század XXI. Századának második felében bekövetkezett legnagyobb nemzetközi konfliktusok kronológiáját.
Ma a NATO művelete Afganisztánban már nem vonzza annyira a figyelmet, mint tíz évvel ezelőtt. Először is, ez a sokéves Nyugat-háború sikerült jó piszkálni a nemzetközi közösségből: a politikusok, a média és a városlakók. Másodszor, minden hozzászokott rossz hír az állandó aktivitás a tálibok és a legújabb áldozat következtében a katonai műveletek, úgy, hogy nem okoz különösen súlyos reakció, ha a NATO-országok nem éli túl a következő választási ciklus. Harmadszor, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete csapatok a közeljövőben fognak hagyni afgán földön, hogy ad sok okot beszélni az afganisztáni háború, mint a küldetés sikere egy példa készségét arra, hogy bonyolult műveleteket égisze alatt a Szövetség messze kívül felelősségi területén. Negyedszer, a Nyugatnak van egy friss, sokkal érdekesebb, és meg kell jegyezni, sokkal könnyebben teljesített feladat - Kadhafi ezredes megdöntése Líbiában. Az afganisztáni súlyos helyzettel kapcsolatos háború, amely sok pénzt igényel, a líbiai művelet egyfajta könnyű séta.
Ez volt Afganisztánban, nem az Egyesült Államok és a NATO Líbia elvesztette több száz ember meghalt [3], több afgán civilt öltek eredményeként gondatlan vagy hanyag akciók a NATO. [4]
Azonban lehet, hogy a líbiai „levegő könnyű séta” egy idő után is lesz egy összetett probléma, amely nem válhat „lakmusz teszt” [5] a jövőben a NATO, de létrehozhat további nehézségeket politikai és funkcionális szervezet. Végül is az USA és szövetségesei Afganisztánban folytatott háború légi bombázással kezdődött.
Hogy kezdődött mindez
Bush küldött amerikai csapatokat, hogy tisztázzák Afganisztánt a táliboktól, és a világ számos országának, köztük Oroszországnak diplomáciai támogatást nyújtottak. Az amerikai katonai akció jogalapja az ENSZ "Egyéni vagy kollektív önvédelem" jogának VII. Fejezete 51. bekezdése. Az amerikaiaknak három fő célja volt: a bin Laden elpusztítása, az al-Kaida felszámolása és a tálib rezsim megdöntése.
Sok európai ország sietett arra, hogy segítse az amerikaiakat, akik önként lépnek be a "terrorizmus elleni koalícióba". Az Egyesült Államok támogatja az Észak-atlanti Szerződés először a történelemben, 5 cikkben szereplő, a Washingtoni Szerződés és két évvel később, a Szövetség úgy döntött, hogy Afganisztán után a fő tagok és partnerek.
NATO Afganisztánban
A NATO feladata az első szakaszban az volt, hogy biztosítsa a helyi biztonságot Afganisztán viszonylag csendes régióiban és a biztonsági övezet fokozatos kiterjesztését az ország egészére, a második pedig az IRA helyreállításának feltételeit. Mindeznek az Egyesült Államok domináns politikai szerepének és katonai ellenőrzésének fenntartása mellett kellett volna történnie.
Nem mondható el, hogy a NATO szerepének afganisztáni amerikai értelmezése nem felel meg a szervezetnek. A Szövetség elégedett volt a helyzet, amikor a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők nem vesz részt a közvetlen katonai összecsapások, ezzel több kérdés járőrök és a biztonsági megfelelőség az afgán tartományok, valamint a különböző infrastrukturális projektek.
Afganisztán azt mutatta, hogy a NATO nem volt kész gerillafegyveres háborúra. Minden évben az európai országok társadalmai egyre kevésbé értik, miért kell az európaiak elpusztulni Afganisztánban az ország demokratizálódásának illuzórikus eszméjéért. "A kis győztes háború", melyet George W. Bush kezdeményezett, az USA és a NATO felé fordult a lázadók elhúzódó pozíciós háborújaként. Bin Laden nem tudta elkapni, „Al-Kaida” még működik, és időről időre emlékeztetni magunkat a szörnyű terrorista cselekmények [12], illetve az üzenetek a közelgő támadásokat, a tálib rezsim ledöntik, bár, de törve nem. Nem meglepő, hogy Afganisztán fejfájást váltott ki a NATO katonai és kormányzati tisztviselőinek.
A nehezen megoldható afgán problémák mellett új Pakisztán is felbukkant.