Boris Chichibabin
Távolítsuk el tőlem fáradt, édesanyja halála.
Nem kér jutalmat munkájáért,
de küld le hűvös és nap
testemre, mint egy hosszú rúd.
Olyan fáradt vagyok. Nem érdekel.
Számomra csak három órán keresztül a nap
jön álom tomitelen és érzékeny,
és egy álom cseppentve a halálvágy.
A homlokon és a mellkason lélegezni a Ledkov,
Adj fény pihenni, és mélyen.
Olyan fáradt vagyok. Azt srodu nehéz volt,
hogy az összes többi ismert és egyszerű.
Úgy vélem, a szellem az őrület és a makacs,
Hívtam Isten -, és láttam a pokol első kézből -
és megtöri a test görcsök éjjel,
és vér ömlött az orrából a reggel.
Egy vers soha elhalványul,
de hányan maradnak, de.
Olyan fáradt vagyok! Mint egy szolga vagy egy kutya.
Távolítsuk el tőlem fáradt, édesanyja halála.
És látom a gonosz, és hallani a sírással
és én futni, nyomorúságos, távol,
minden alkalommal minden hóhér
és senki sem tud segíteni.
Egyszer élt és lélegzett,
de csak eljött a hajnal.
Fény a lélek isteni csípések,
bár néhány egyszerű, de a kereszt nehéz.
Az álom, a bűnöm am
és - maga hitehagyott és egy gazember -
bezlistym fa az erdőben
sajnálom, és félnek az emberek.
Saját ostor ostor az Úr,
és kanyarok igájába hús -
és teher leküzdése,
és az éjszaka nem leküzdeni.
Mindkettő csodálatos szavakkal,
hadd mondjam el, nem kaptak
és félholtan fej,
szív és már rég meghaltak.
Azt okozott gondot és fájdalmat
és elhúzódott tőlem, Istenem
és összenyomódott, mint egy lepke
úgyhogy tetszett neki nem tudott.
Isten őrizz, a gyökerek a koronát
gond nélkül a vezetést koncentrátum.
Kimenő - íj.
Marad - a testvériség.
Emlékezz a hó
közepette más hőt.
Kimenő - kürt.
Továbbra is - autót.
Csak arányában szem előtt:
és a jó és a rossz.
Kimenő - Értem.
Továbbra is - tudom.
Él lélek beteg Rus -
Harangjáték, érintetlen
(A kimenő - összeegyeztetni,
a fennmaradó - tartózkodás) -
Adj nekünk vyuzhen és jég
vakmerő és nepomnyasch,
kimenő - szeretet,
Továbbra is - segítséget.
Azok, akik gyengék, és az egyetlen, aki hűvös,
Minden választ a:
kimenő - kard és a munkaerő,
fennmaradó - a remény.
De a végén az út fényét
A parancsolatok Ura,
kimenő - Sinai
fennmaradó - Kálvária.
Én fáradt megítélni egyenesen a vállát,
mérni a mérhetetlen idő.
Kimenő - szomorúság.
Továbbra is - a hűség.
Az összes állatok a saját szíve teve
Peredohnot - és újra olyan módon, lefektettem őket.
A komor haladnak vitalitás
Century fogságban fognak csatlakozni hozzá.
Ő húz egy rakomány, és az ember keresi a kék
Ő ettől érzéki düh kiabálás,
Türelmének gondozásában sivatagban.
Jól vagyok benne - a dalokat a pata.
Nem kell rosszat gondolni egy teve.
Vonásai finnyás, de jó.
Csak nézd, ő ősi dombra
És tudja, amit az emberek nem tudják.
Séták, suttogás szűkítő nyújtás,
Ő hordozza a terhet, a királyi és a vékony -
Sandy Swan, szomorú Hunky,
Jó szörny teve.
Az ő sorsa - szörnyű, és a magas
És szeretném, ha a rózsaszín dűnék,
Alól a csomagtér megvetéssel gyengéd pillantás,
Vele egy időben pisilni a homokban.
Szeretem azt, Istenem, ne kényeztesse.
Azt őrölni ugyanazt az ételt bölcs,
És minden, amit Morgan arcát,
Igen meleg púp, igen lábát Walker.
Church Kolomenskoye
Minden, ami akart hallani a lélek
túlfeszültség a jól,
eredményezett kiáltás: „Milyen jó
Church in Kolomna! "
Tudod, drágám, mi - mint a Magi:
Késő kolostor -
ha máshol a far Moszkva -
örömmel látja
Szia, hercegnő között az orosz templomok,
fenntartások az elkövetők!
Zajos arc több halott lélektelen
Ezek a téglák.
Változás számtalan rossz időjárás és egy vödör
lélegezni, mint egy fa.
Hogy tehetted ezt, magasztos Péter
otseleva kiköltözik?
Igyál én krovushku, pshikat bajuszát
zeliem elkárhozik.
Ez az, amit smladu Isten szépségét
Zenk kulccsal.
Isten szépségét hiúság nem látható.
Gary de a szél I
Látom: az egyik orosz
a legkönnyebb.
szenvedő ispivshi kehely az üledék,
elmozdítása nélkül az ujját,
Látom: az egyik orosz
a legcsendesebb.
Ki építette? Itt az ideje, hogy messze,
köszönöm szakadt darabokra.
Ne felejtsük el, szerelmem, az erdő és a folyó _
itt van, itt van.
Az édes sivatag, az emberek elől
nincs magány.
Fény szivárog, Arany Hajnal,
Orosz építészet.
Meghalt a vázszerkezet, csúszott az alsó,
úgynevezett hajnal kín,
de nem tudták szolgálni egyidejűleg
Isten és Caesar.
Legyen a folyó felett, szavakat gügyög
kar kinyílik.
Szív alig hallható zörej téglák
tihostyu Bach.
Ez azért van, mert a gonosz egyének, honnan szopornyica szürke
nagyszülők elviselt
csoda, mássalhangzó Szent Anna
szerető Vilnius.
Teljes fény, karcsú és csendes,
előfutára egy csoda -
és így kell felállítani versek
könyvek és szobrok.
Szomorú, szerelem. hamarosan véget ér
kínzások és keresések.
Vesszük öröm lágy korona -
Church Kolomenskoye.
Ahogy a tél befejeződött
harag sötét évek!
Mi a csend világában!
Mi a világ a fény!
Világ Sleep édes és mély,
az arca csökkenését hó
és aki egyedül van a világon,
Ebben a pillanatban Boldogok mindazok.
Ó, szégyen, hogy panaszt ezekben a napokban,
kétségbeesés, átok,
amikor kegyelmem pihenni
chayavshih esik!
A fagyos kék-fehér füst,
fák és házak -
áldást szent
megbocsát télen.
Az összes baljós század
minden baj és szomorúság
csecsemő felhők
Azért jöttem le a mennyből, hogy Oroszországban.
Ők egy öröm - a tövis fürödni
Karácsonyi csillag.
És én szeretem őt újra,
mind gyermekkorban, mind a baj.
Land megbocsátotta minden Judases,
és a szeretet ünnepét nem fukar,
és az égen az angyalok énekét,
mozgatása nélkül a száját.
Gyertyáik úszó csillog,
és már az én gyújtok,
hogy a szegény Örülnénk Galich
hó esett.
Ó, hogy a világ a halott,
és a hó életben minket.
És minden hozzánk, a végén,
üt az utolsó óra.
Imádkozom égi föld
amiért olyan nagylelkű,
és akik imádkoznak velem,
e - az öcsém és a húgom.
És az élet nem volt szétválasztását,
és nincs halál a világon,
serebreet és a hang a szavakat,
átalakult fény.
Álmodtam, az emberek, a hó egy álom,
és adok az életem -
mélyen a fehér,
csillogó hó.
Nem haladjanak, ne vesd, és nem eke,
de ettől tyazheb és a harag
Eternity hív hang hattyú,
hattyú világos ezüst.
Jött a kifejezés hóvihar éjfélkor,
és a hajnal, fényes és poros,
gyerekesen tiszta, égi makulátlan,
hóval borított talajra.
Nem virág, nem a zene, és nem a levegő,
de ugyanaz a magasságokban az álmok,
Ezek a napok a hurkok zvezdohvostyh
obnovimom csoda fehér.
Ez erdő eljött hozzánk leshim,
Elestem muszlin,
így fájdalmasan csendes és nezaslezhen,
lányos fehér fény ragyog.
Ez a világ, látott először,
gyermekek karácsonyi álmok elkötés.
Ez a történet Mária reggel
mert ez a hab született ...
Fall, hó, és a haj az ajkakon,
chill a tarkó, a theca.
Jó nekünk, hogy az a fajta hó
át Ostatnie napig.
Középpontjában a keserű szaga boróka,
és amikor száz földek és vizek
menj el az én testvérem Sasha Wernick,
ő ott fog élni hó nélkül?
Hogy nincs törzs, semmiféle
és hogy mi van egyfajta hideg
natív üdvözli a természet
molyhos nyír ág?
Ismernek minket és elképzelések nem véletlen
és egy pillanatra, egy halvány kegyelem,
tudja, és megérdemlünk egy szelíd rejtély
hogy örökké élni nem éppen ...
Hamarosan megnyitja kapuit a rétek,
remeg a darucsapatok.
Hagyja, hogy a tavaszi dől el teljes egészében,
Csak te, ne kösse.
Sypsya az égből, csendes és kívánatos,
és a tűz, és a rokonok Örökkévalóság
Hűtőszekrényi halhatatlan seb
dombok és szurdokok az egyenlők.
Hamarosan kanesh, hegy, lesz friss,
fagyasztott kása taloyu vizet.
De a csoda nem volt egy álom ugyanaz
és a sötétben, hajtva a katasztrófa,
segítsen bennünket, hogy túlélje, szent hóval,
esés, fehér, ősz, arany.