A könyv - a halál az én várakozás - Fedoseev Gregory - olvasható online, 32. oldal
-- Barátok jönnek!
-- kiabál Vaszilij.
Mi megy az öreg két forrás eltűnik a mélyben a szurdok. Az egész napos kóborol a sarkantyút. Ezt túra nem oszlatta el a kételyeket, és nem történik változás a terveinket. Láttuk csak a déli lejtők a gerinc, de nem ad teljes képet a hegyek.
A táborban voltunk a második napon a délutáni órákban.
-- Mit oly sokáig késett?
-- Találkozik velünk Vaszilij, és azt hiszem, a hangneme, hogy néhány új szerencsétlenség történt a lakosok a mi magányos parkoló.
-- Trofim tegnap nem jött vissza, én nem ma.
-- Ő azonnal. Gondolsz rá fog elérni valamit érdemes, Harden -Nem tudom - és minden! Gleb kimászott a sátorból.
-- Hol esett Trofim?
-- Kérdezem.
-- Ez nem egy kicsi, dobott, elment, és ahol - nem tudom.
-- De együtt mentek, hogy a tetején a gombot, miért jöttél vissza egyedül? Mi történt?
-- Miért bántjátok, ha loptam, vagy megölt valakit.
-- Mégis, ez nem elég! Amennyiben Trofim, válaszolj!
-- és úgy érzem, már rendelkezett harag.
-- Mondom, nem tudom - makacs Gleb.
-- Maradtam a pihenésre, és ő nem akar, még tovább ment. Nos, hazajöttem.
-- Miért vissza?
Gleb csendes, félszeg műszakban egyik lábáról a másikra, és nézett rám a szeme nyitva van.
-- Keresés kell arról, hogy keresni, talán valami baj vele.
-Ulukitkan behatol az ellenséges pillantást Gleb és hozzáteszi dühösen: - Mi a sovány emberek esznek. Kutya és hogy nem lehet dobni az erdőben, és hagysz egy elvtárs!
-- Kész vagyok Nikolai dopechet sütemény, menj ki, hogy nézd, mondja Vaszilij.
-- Menjünk együtt. Hleb, hogy velük, és ott a helyszínen ad neki egy próba, ha ez történt Trofim.
-- Ő nem fog sehova, és megteszi - még bánat Dial - Vaszilij tiltakozások.
Gleb hallgatott, zavarba hozta. Olyan, mint egy gúnár, csendben helyben jár.
-- Ne tanítani, Gleb, a folyó, és úgy tűnik, a gubanc volt gondolkodni nehéz, hogy mit kell csinálni. Te nem dobott baj, és mit csináltál?
-- Kérdezem.
Zavaró gondolatok zaklatnak engem. Tudom jobb, ártatlan természet Trofim. Nem tudott maradni néma tanú a lustaság és közöny Gleb, és ennek alapján lehet félreértés közöttük. És ha nem tudjuk, mi az a Hleb? Ezzel a gondolat csak bevon a hőt.
Vaszilij már állt egy hátizsákban. Nem akarom elhagyni a tábortűz és a hőt, és a gondolat, hogy meg kell merülni egyenesen a nedves bozót - a test végigfut a gerincén. De mennünk kell. Ha Trofim mi történt, ő vár ránk.
Itt vagyok kész vagyok. Háti vállára, puskát a kezében egy kétlábú állvány. Csak néhány kortyot a forró levegő, és hagyjuk a parkolóban. De mi is ez? Kutya hirtelen éber, akkor mind rohant egyenesen a bokrok a forrás.
Mi marad. A bozót látható Trofim. Alig mozog a lába, görnyedt és úgy tűnik, hogy ha nem a személyzet a kezükben - volna hosszú összeomlott. Ruhája szakadt, nedves, arc, festettük himlő, elgyötört. Látható, hogy az erők, hogy nincs vezet, és ez csak az akarat.
-- Akikre vagy, pajtás, úgy néz ki, mint egy igazi csavargó! Szeretném látni Nina!
-mondja Vaszilij, levette a hátizsákját.
-- Adj felmelegíti a lelket, és akkor majd gondolni Nina - felelte, és remegett, mint egy nyárfa a szélben.
Kinyújtja a kezét, kék, hogy a tűz, a szája nyitva elég meleget és óvatos fogások a szemem, mintha megpróbálta kitalálni, tudom, hogy mi történt. Gleb érdemes zavarba az oldalamon. Ő tartotta a szemét Trofim és még valami megpróbálja kitalálni az ő fáradt arcát, de ő nem akarja, hogy még ránézni.
-- Itt a szurdok nem megy szintező - mondja Trofim - ahol tkni - dugulás, betétek és felé sehol svernesh, sziklák.
-- Felmentem a csúcsra? Van egy kis hely?
-- Nem, Ulukitkan, nem megy oda, de úgy tűnik, a hely kicsi. Csak előtte még a szarvas nem kap.
-- És miért nem megy veled, Gleb, mi történt?
-- Nem tudom elviselni.
-- És ő nem mondta el?
-- Azt mondja, hogy nem akar leülni vele pihenni, ment előre, és nem tudta utolérni veled.
Trofim csendben, perec, nézi Gleb, és észrevettem, hogy milyen duzzadt csomók ő összeszorított állkapcsát.
-- Mi történt veled?
-- Megkérdeztem.
-- Mindez képtelenség. Mondanom sem kell. Poor, amely nem található meg a folyosón, minden szakadt, kopott.
-- Ez a szám, ha a húst nem? Ki baraninki, és egy másik dolog, felelte ő a szemrehányás, de azonnal elkezd felhajtás a tábortűznél.
Trofim lement a folyóhoz, levette a cipőjét, és levette az ingét, és elkezdte öblítse le a sáros víz. Gleb nem vette le a szemét vele, és láttam az arcán, mintha valami belső izzás, elvörösödött, ahogy zihált, küzd hívatlanul, hirtelen háborgó rá, gondolatai. Még soha nem látta ilyennek, és nem tudta kitalálni, mi halmozódik fel a lelkét.
Itt ellépett a tűz a partra, majd megállt, nyilvánvalóan akart visszafordulni, de a lába zaupryamillis, ment a folyóhoz. Mi éber, nem érti, mit akar. Egy dolog világos volt, hogy mindez volt közvetlen kapcsolatban az eseményeket, amelyek tört ki tegnap a keleti forrása a szurdok.
Trofim kétségtelenül hallott közeledik Gleb, csoszogó a kavicsot megállt mellette. De még csak nem is megfordulni. A srác állt előtte az ő kezét, szerény, komor. Egy pillanatig tartott fájdalmas csend. De itt Trofim felállt, elkezdett lassan fordítsa az ing. Amit mondott, Gleb - nem hallottuk, de hirtelen feléje fordult, és kitárult, pofon vágta csavart feszes póló.
Gleb megtántorodott, vetette fel a kezét, rohant előre, de Trofim ismételt csapást. Lába alól kicsúszott Man kőzetek, a test ívelt, tartott egy utolsó kísérletet, és beleesett a vízbe, fölé egy spray oszlopot.
Trofim, még sietség nélkül, Gleb elkapta a lábát, és segítette ki a vízből, elidegenedett.
-- Előbb lelkiismeret letekert, vadászgörény szégyentelen sem pirulni - mondta, húzza a tasakot,
Mögött a nyugalmat Trofim bujkál vihar. Egyértelmű volt a kitört egy bíbor folt a szembe, ahogy kezet rázott. Hosszú idő óta láttam Trofimust ilyen gerjesztett állapotban, de rendkívüli belső erő felgyülemlett harag az ember.
Hleb volt nedves, szerencsétlen, magányos. A ruháit csöpögött patak. Trophim hirtelen fordult Glebov, nyersen levette zakóját nedves, a víz nyomódik ki belőle, és jött a tűz.
Nem mentegetőzni. És az emberek várnak csendben, hogy még a benyomást a kellemetlen jelenetet. És trófeák nem tudott ellenállni, azt mondta fagyosan:
-- Tegnap mögött étellel, ettem egyedül, és nem megy tovább. Hadd tudja, hogy szükség van az erdőben egy szelet tortát.
Mi Trofim jött vissza éhes, akkor nyilvánvaló volt, ahogy egy csomó, és mohón evett vacsorára.
Eközben a sűrű köd titokban, csendben lecsúszott a sziklák alján a szurdok, fekete és sötétség burkolta a táborban. Én maradtam a tűz a munkahelyen. Szükséges volt, hogy előkészítse a következő röntgenfelvétel a központba és fejek felek, hogy válaszoljon a kéréseket. Ulukitkan javítás székhelye. Gleb leült mellé. A komor arccal táncolt görbék láng tükröződés.
-- Figyelj, Ulukitkan, miért támadnak meg?
-- kérdezte gyászos hangon.
Az öreg letette a nyerget, nézte egy hosszú, kíváncsi pillantást.
-- Miért jönnek hozzánk a tajga?
-- kérdezte hirtelen.
-- Ha kezei le a munka shibche fut le, és akkor nem kell egy - eltévedni itt, mint egy sólyom szárnyak nélkül. És a szájában is nem a nyelv, hanem egy veszett kutyát, azt hiszem. Tanulj meg hallgatni.
Ulukitkan elfordult Gleb, figyelembe véve a beszélgetést befejezte, ismét felvette a nyeregből. De az utolsó mondat mélyen süllyedt az emlékezetemben. Már arra is gondoltam, hogy csináltam egy nagy felfedezés: „Tanulj meg csendben” - ez egy másik ősi népi bölcsesség, nem vesztette el a frissesség és most.
Tudja, hogyan kell csendben, amikor nehéz!
Fél órával később a táborban aludt. Távoli síkság halmozódik meleg szellő susogása elhagyja álmos. Kialszik, és a tűz. Mellette ült Gleb, magányos, mint egy fatönkön a pusztában, elfelejtett minden. Sajnáltam őt, de azt gondoltam: ez lesz, egészen addig, míg a végén inni a keserű pohár meditáció.
De amikor elalszik, hallottam a hangját Trofim:
-- Menj a fenébe kereszt, nekem a mennyezet. Te Shkodin, akár éjszaka senki nem hívott.
És hallottam halkan kiment a lombkorona Gleb Trofim mint levetkőzött, lefeküdt, és amint mindketten horkolás békésen.
Kora reggel a szarvas a szerelvény. Költünk tíz percet, hogy utolérjék a Bayutkana. És így minden nap. De Ulukitkanu tetszik. Milyen izgalom üldözi utána, rendezi csapda, halállal fenyegették, de ő elkapta, ő ne érjen hozzá az ujjával, és minden bizonnyal fel a szarvas ajak csipet sót. Bayutkana ő szereti vadság, a büszke indulat, és ő csatlakozik hozzá. Néha illik, és elindul a karcolás Pautov megharapta ajkát az öreg hátára, majd a lapos arc a karmester rendkívül dobreet.
A karaván halad el. A parkoló a mélyben a hegyek futó bevágások általunk készített az elmúlt évben, amikor keresünk Ivaksky át. Lába alatt a nyomvonalat. Ez elvezet minket a ford a bal forrás, mászik fel a hegyre, és eseménytelen eljutni a Tas-Balagan gombot. Átlátszó üveg patak esik a magassága egy dühös, és csak majd az alján, elérve a szurdok ágy, pihen a fehér homok a mélyebb medencék.