Dinamikus rezgéscsillapítás
A dinamikus rezgéscsillapító egy további oszcilláló rendszer, amely mindig az oszcillációs forrásból származó antiphase-ban dolgozik.
Amikor dinamikus abszorbereket hajtanak végre, az objektum oszcillációinak ellensúlyozása a csatolt testek által átadott reakciók révén történik. Emiatt jelentős erőfeszítéseket lehet tenni csak a csatolt testek viszonylag magas értékénél, amelyek rendszerint a kezdeti rendszer csökkentett tömegének vagy nyomatékhatásának 5-20% -a.
A dinamikus abszorbensek konstrukcionálisan megvalósíthatók passzív elemek (tömegek, rugók, csappantyúk) és aktív energiaforrásokkal (elektromos, hidraulikus és pneumatikus vezérlésű elemek). A legelterjedtebbek a dinamikus rezgéscsillapítók: rugós tehetetlenség, henger, ütés, inga stb.
A legegyszerűbb dinamikus abszorbert merev test formájában végezzük el, amely rugalmasan kapcsolódik a csillapító tárgyhoz.
A dinamikus rezgéscsillapító hátránya, hogy csak egy bizonyos frekvencián működik, amely rezgési rezgési módnak felel meg. Még a kisebb rezgésváltozások is jelentősen csökkentik hatásának hatékonyságát, mert kimenet a rezonancia üzemmódból. Ennek megfelelően az ilyen rezgéscsillapítókat célszerű olyan rendszerekben használni, amelyek jellegzetes idő-állandó spektruma rezgések. A kissé nagyobb frekvenciasáv, amelyben hatékony rezgéscsillapítás figyelhető meg, dinamikus súrlódás-elnyelőkkel rendelkezik. Rezonanciafrekvenciánál azonban az ilyen eszköz rezgéscsökkenése kisebb lehet.
Leggyakrabban dinamikus abszorbereket használnak helyi hatás eléréséhez, azaz a munkahelyen közvetlenül fellépő rezgések nedvességének csökkentésére, vagy a védett személy vagy berendezés elhelyezkedésére, de a gyakorlatban ez nem mindig lehetséges.
Ábra. 17. A legegyszerűbb tavaszi egytestű dinamikus abszorber rendszere.
18. ábra. Sokk (a) és görgő (b) dinamikus rezgéscsillapító rendszere.