A kivétel olvasható az interneten
Avietta egy falusi csoport közepén flopolt, fehér fákkal és lila levelekkel borított ligetben. Gela házának ajtaja zárva volt. És Igor, érezte magát itt, felmászott a nyitott ablakon. A szobában nem volt senki. Világos, mert az ajtó bezárva van! De a fal mögött zajt hallott a hang.
- Gél! Én vagyok, Igor! - Csak a "Thunderer" kapitánya kiabált.
Senki nem válaszolt neki. Aztán Igor kinyitotta az ajtót egy másik szobába. A fal mélyén egy laboratórium nagy teremét láthatták. Több ember állt és ült a hozzá nem ismert készülékek és műszerek mellett. Igor előrelépett, megtalálta magát a laboratóriumban, és kiabált, látva mind Gela, mind Nayu:
- intettek neki, mintha beavatkozna. A kék lány hátranézett, és csak a fejét rázta. Igor ki akart menni, de előtte egy szilárd, matt fal volt. A szoba, amelyben éppen eltűnt ... Igor zavarba ejtette a falat ... és ismét egy olyan helyiségben találta magát, ahol az egész laboratórium látható volt az egész falra.
A külföldi bolygókon gyakran elrontódsz. Mi ez? Nulla szállítás? Ilyen rövid távolságra? Furcsa. Aztán eszébe jutott, hogy a naprendszer rakománya csak nulla szállítóeszköz. Érdekes ...
Igor nem tudta visszatartani magát, kiugrott az ablakon és elrohant a ház körül. Víkendház házikóban, ablakokkal, bejárati ajtókkal és falakkal. Szóval, igazán, nulla közlekedés ... Amikor visszatért a szobába, egy hatalmas terem és sok kék ember jelent meg a fal nyílásában. A kapitány kitalálta az ötletet - ne lépjen tovább a képernyőre. Ha valami nem történik meg újra, akkor csak egy lépést visz vissza. Igor lépcsőzött, és a csarnok közepén csiszolt padlóval volt, és valahol a mennyezet fölé esett a mennyezet fölé. Mögötte csak egy sima oszlop állt. Nem volt menekülni, de itt senki sem zavarja! Igor egy darabig állt, majd tétován előrelépett. Nem érdekelte, hová menjen. A tömegbe tolva hirtelen figyelmét egy jóképű fiatalemberre fordította, akinek nagyon dombornyomott izmai szorultak ki a szorosan illeszkedő ingéből. Ő vele két lány, akik közül az egyik az egyiptomi királyné Nefertiti arcát látta. Mindhárman átmentek és feloldódtak az emberek pezsgőjébe.
A hang, ami az egész helyről származik, nevek. Aztán a kék emberek egy vagy másik csoportja, sietve, az előcsarnok egyik végében az ajtóban bujkált.
Igor hirtelen Igor asztalhoz közeledett, a "Alkalmazások átvétele" felirattal, és nem volt ideje elköltözni, mint egy mögötte ülõ öregember:
- A bõre színe alapján ítéled meg, ugye nem Selgából?
- Van itt Libanon?
Igor tétovázott. Mi az a Libanon? És nem akartam kérdezni. Este barátoktól tanul.
- Nem - felelte Igor megkönnyebbülten.
Nem tudom. - Igor elkezdett merülni a tömegbe.
- Nem tudod? - az öregember meglepődött.
Igor oldalra rohant. Előbb meg kell ismerkednie a barátaival. Mi folyik itt?
Semmitől fogva sokáig vándorolt a hatalmas teremben. A fej a végtelen fordulatoktól, a zajtól, a fénytől, az arcok különös megjelenésétől kezdõdik. Találnunk kell egy utat a folyosón. Valamit a fák alatt ülni. Üljön az ibolyára kék fűvel. A többiek mindezek.
Hirtelen megállt. Ezek a két lány, akit már látott. És a fiatalember? Két fiú is volt! Teljesen azonos, hasonló mozdulatokkal, gesztusokkal, mosollyal. Igen, mosolyogtak. A lányok várakozással nézett rájuk. Ezek ikrek! Egy vicces helyzet.
- Ira - mondta az egyik fiatal férfi, a lány Nefertiti arccal megrándult, és hirtelen könnyekre süllyedt, nem lehunyta az arcát, sőt észre sem véve.
- Féltem, Seth - mondta könnyekkel. - Bármit is mondanak ...
- Ira, menjünk innen. A karját vállára tette, és a tömegbe vitte.
A lány késő volt. Megállt. Nézett vissza.
- De úgy nézel ki annyira, mint ő!
- Most pedig jobb, ha kimentünk innen.
- Nem ... értettem valamit. Számomra ez rossz! Teljesen más vagy!
A fiatalember felemelte Aira karját, az arcomat a mellkasához szorította, és végigsétált a tátongó tömegen.
- Hadd menjek! A lány kitört. "Nem te ... teljesen ugyanaz ... Mi fog történni velem most?" Engedjen el!
De a fiatalember nem engedte Iraet a kezéből. Egy orvos öltözködési nője gyorsan közeledett hozzájuk, csillogó lemezt csatlacsolt a lány templomához, és elhallgatott.
- Gyorsan el fog menni - mondta a nő. - Csak találkozzon kétszer kétszer.
Értékes törékeny teherként a fiatalember gondosan hordta a lányt a karjába.
Miután kicsit tovább állt, Igor úgy döntött, hogy kiutat keres. Csak most vette észre, hogy a tömegben az ikrek igen jelentős hányada. Egyfajta bimbói kongresszus az ikrekből!
A kék emberek száma a teremben nem csökkent. Talán még nagyobb lett. Véletlenül Igor az oszlop közelében volt. Egy lány több gombot nyomott, amelyek kiugrottak tőle, és az oszlopon megjelent az épület csarnokának képe. A lány egyenesen az oszlopba lépett, és eltűnt. Tehát mások is. Csak az oszlopon jelentek meg minden alkalommal teljesen különböző képek. Ezek voltak a szobák, laboratóriumok, udvarok, utcák, terek, kereszteződések, kertek. Emberek jöttek ezekbe a képekbe, és eltűntek velük.
Igor többször is megkerülte az oszlopot, majd eldöntötte, hogy melyik sorrendben és hány gombnyomásra van szüksége. Jó lenne megtalálni valahol az erdőben, nem messze az Aviitok parkolójától, hogy bármikor elérhesse az ismerős falut. De az emberek olyan gyorsan nyomtak a gombokat, hogy semmit sem tudott kivenni. Véletlenszerűen rákattintasz. Jól léptetett az oszlopra, néhány gombot nyomkodott és előrelépett.
Egy ismeretlen szobába találta magát. A nap nyílt ablakokon ragyogott. A tükör előtt a sarokban egy lány állt. Nyilvánvaló, hogy idegen látott ebben a tükörben, mert élesen fordult. A feje fölött magas frizurát fonnyadt.