Orosz költészet, versek az idősekről
Az idős kor nem öröm, a népi bölcsesség mondja. A múltban. Az idősek számára csak magány és emlékek maradnak egyelőre. Volt fiatal, hangos harmonika, vicces dalok, erős ház, gyerekek, végtelen gondok és munkák ... hajnalról napnyugtakig. - A kézbõr sötétebb, mint a szõnyegek, a sárgult arc. Miután felnőtt gyermekeket és vynyanchich unokákat, az öregek egyedül maradtak. Négy öreg nő ül a padon, majd három vagy kettő ... A katonák elhagyják, megkérik őket, hogy temessék el őket, és fedezzék fel őket egy régi katona kabátjával. Néhány gyermeket szinte erőszakkal visznek a városba, mások a szegényházba, és ez még rosszabb, mint a falu magányossága. De az öregek minden nehézség ellenére azt hiszik, hogy boldog életet éltek. Minden hatalmuk a Szent Nagy Szellemben van. - De itt van szüksége. És éljen, éljen, éljen. Jó, ha hosszú életű emberek élnek. "
* * *
Varrógép és harmonika -
A harmónia és a jólét jelei,
Az előbbi, nem pedig a rendünk,
Ahol az élet nem lejtő,
És a változás a jobb ment,
Bár a legutóbb szemmel
Ez a háború ... És a Tula-hármas
Az első vásárlás volt
Nagyapa ... Egyáltalán nem nagyapám -
Csak szolgált, göndör és fiatal ...
Késő elején, de munka és éhség
Bitter hátsó logisztikai évek -
A serdülőkorban teljesen tudta ...
A szolgáltatás után - a kovácsoltvas munkában,
És (hét hosszú tél várt a balti flottától) -
Masha, most - feleségem!
A varrógép a házban,
"Singer" - kapta az anyjától.
Hányan varrtak és változtak
Gyermekek, unokák, - ki tudja?
... Ne varrjon írógépet sok éven át:
Teljes egészében, jó állapotban, de zavartan,
Ha egy nagydarab nagymama egy tűben
Menet, még egy nagyítóval is - nem viselni.
És a háromsoros harmonika csendes:
Harmonista - régen a temetőben,
A fiú, aki néha meglátogatja,
A "előtt" megjegyzés a "fa" -ból nem tesz különbséget ...
De - ne érjen hozzá! - nagymama tart
És a harmonika és a varrógép,
Óvatosan fúj a porról,
És halkan beszél a nagyapjával.
Onega város
Arkhangelsk régióban
Sajnálom, hogy későn jársz,
Volt egy kis ideje, hogy felzárkózzon -
Kiss utolsó csók
És az utolsó szánalom, hogy megbántsam.
Jurij Vorotnin
A Föld visszatér a földre, és sokáig nem marad adóssággal. És az űrhajó hangzik, a tűs tűktől a hóban. Fájdalmas szakács stolovane, zyabnuschie a hideg és meleg, fehér homlok, utolsó csók három idős nő költözött reggel. Csendben mellé három öreg nő, szokás szerint mosás küszöböt, három idős nők ülnek le, tegyék le a fegyvert, és a negyedik - a reggel jött az időszak. Jött az időszakban nem az első, és a második, az első ciklus valahogy véget ért rég, amikor a hajó tábor motor feküdt a tavasszal a sáros alján, ahol az acél fogaskerék hangzott ősi omladozó fatörzsek ... Nem tudta létrehozni az első nélkül csapkod és tábori fűrész! A nyolcadik napon a teremtés elfelejtette a hegy a Földön stynuschey látta forrón a súrlódás az árnyékok nem jött lefekszik, és a téli utcai konkrét otvoronnoy ajtó hengerelt útközben reteszhorony temetés, így az oldalán település.
A rowanfa balra hajolt,
A kunyhó a jobb oldal felé fordult ...
"Hogyan lélegzik ott a nagymama Katerina?" -
Felmászok a dombra.
Látható, hogy a tűzifa sokat fogyasztott:
A kapunál - egy hamvasztás.
Itt az öregasszony kiment a tornácra,
Könnyeket költött, és felhívta a látogatást.
Becsületes helyet tettem nekem,
Mint gazdag - és asztalon.
- Hogy van a város? Lánya, menj, a menyasszony.
Mindannyian itt vagyunk - a trágyában és a földön ...
- Számomra - fiai, - megmondom, -
A legfiatalabb lányt kettőig nyomják ...
- Sajnálom, hogy elveszítem az emlékezetemet -
Egyáltalán nem vesztené el az elmét.
Mindenki megkerüli és felhívja a varázslót,
Kérlek, bár nem tagadod meg:
Fiaimnak - Ivan és Vovka -
Levélben, sólyom, írj ...
Diktációt írok Moszkvába és Kijevbe:
A trónra várni kell,
Mi az, hogy olyan rastakie,
Elfelejtették anyaországukat és anyanyelvüket;
Hogy télen az éjszaka hosszabb, mint egy év,
A betegségek, mint a kutyák, gonoszak,
Hogy a faluban majdnem nincsenek emberek,
Micsoda szomorúság rágja össze a sarkát;
Nem tudja, ki fogja eltemetni,
Hogy a gazdaság teher-kötelék,
Mi ösztönzi az otthoni sörök igényeit,
Ahhoz, hogy legalább valaki üzleti ...
Látva a saját fiát,
Várakozás a tó elhagyására,
Lengetve utánam, Katerina nagymama,
Talán búcsút örökre.
d. Cranberry
Kursk régióban
Csendes udvar. Magas fák.
Az ajtók sötétedtek a hegekben.
Vörös kutya, kimerült és ősi,
Örök szobor a verandán.
És csakis vannak a világon,
Vynyanchiv és lányai, unokái,
Nagymamák, halálra hallgatva,
Óvatosan a padok üljenek.
- Helló! - Dobom őket a levegőbe.
- Hello - mosolygott.
És mintha látná a fiát,
Szomorúan látnak utánam.
Otthoni vágásuk pulóvere.
Öltöztesd őket - egyszerű varrás.
Hárman voltak a közelmúltig.
Hogy lehetne, mi a neve.
Nem számít, mennyire és bárhová is megy,
A furcsa bűnbánat olvad,
Ismét visszatérök ebbe az udvarba,
Ismét, amikor meghalok, látom:
Bejáratom, magas fák,
Ajtók, sötétedtek, a hegekben,
Egy hűséges kutya, tehetetlen és ősi,
A bolt üres a verandán.