Barátság tábor - horror történet ijesztő történetek
Egyszer éltem a táborban. Ő volt az egyik leghíresebb. Nem egyedül jöttem, de Ira legjobb barátommal. A nevem Maria.
Miután letelepedtünk, úgy döntöttünk, hogy a fennmaradó időt a terület áthidalására tölti. És kilencre, amikor már sötét volt, elszálltunk egy elhagyatott jelenettel. Kiabálások hallatszottak, kavarogtak és suttogtak. Mindezt a fáradtságra írtuk le. Végül is a táborhoz közel nem éltünk, 8 óra autóval. N, o jött a hadtesthez, de úgy döntött, hogy megkérdezi a tábor vezetőjét. Ira volt az első alkalom a táborban, és az ötödik vagyok (nem ez a tábor, hanem az összes szám). A vezető nem volt hajlandó elmondani erről az első, de nem adtam fel és tudtuk, hogy az igazsághoz vezető úton.
Hamarosan Nikita tört le, és megpróbálta elindítani a történetet az elején: „A tábort egyszer feltalálták egy fellépés.” Barátság „hívták meg a cirkuszi bohócok, zsonglőrök, bűvészek és idomárok De sajnos nem volt tornászok önként erre a szerepre egyedül ... tanácsadók. Mivel a beszéd tanult jogot nem kellett élni cirkusz a tábor néhány napra. ez idő alatt, az egyik bohócok szerelmes tanácsadók-tornász, ez a szerelem kölcsönös volt. a beszéd tornász tört, amikor dolgozik a kötelek alatt a kupola. neki hogy segítsen senki sem sietett, alatt MAV, amely része a számot. A bohóc nem tudott ellenállni, és felakasztotta magát a színpadon (a mi időnk elhagyott), mert a nagy szerelmét, és mivel a gyűlölet az emberek. Azóta ő keres hasonló lányok a tornász és viszi őket magával és kegyetlen és fájdalmas halállal megöli.
Nikita története után Irare néztem, és őszinte könnyeit láttam az arcán. Van egy kérdésem, és siettem, hogy megkérdeztem.
- Mi miatt sírsz? (I)
- Ez a szerelem! (Il)
- Úgy hallottuk, hogy suttogja. (I)
Aztán mindketten legyőzték a félelem és a rettegés. Nem mertünk megmondani Nikita-nak. De nem egész éjjel aludtak.
Mindig hallotta a lépcsõket a folyosón és a rekedt hang lágy hangját.
- Hallottad ezt? (Il)
- Természetesen (I)
- Megérted a szavakat? (Il)
- Nem működik. Már próbáltam. Ő túl homályosan beszél. (I)
- Ő jött hozzánk? (Ira) csendes csónakot hallottam.
- Nem tudom. - reszkető hangon válaszoltam.
Hirtelen lépések jöttek a szobába. Mindketten leereszkedtek, és süllyedő szívvel hallgattunk minden hangra. A szoba sötét volt, a takaró alá rejtettünk, remélve, hogy a 3 éves gyerekek megmentenek minket. Az ajtó nyikorgott, hallottam ezt a csendes suttogást. Sharp kiáltson Ira-et, aztán semmit. A halálos csend. Egy idő után elaludtam anélkül, hogy észrevettem volna.
Reggel nem találtam Iraet az ágyban. Kilépve a szobából, hallottam egy sírást, és nem rögtön rendeztem ki, ki volt ez (végül is gyakorlatilag nem ismerek senkit), mentem hozzá. A könnyedségben a hallban látott vezetőnek sok kérdése merült fel, de a legfontosabb és legérdekesebb kérdéssel kezdtem.
- Hol van Ira? (I)
- Ez már nem több. Said Nikita, leeresztve a fejét a jegyzetre.
- Hogy érted? - Azonnal megkérdeztem.
- Ez már nem több. - ismételte meg, és a jegyzet helyén maradva belépett a parancsnok irodájába.
Egyéb kapcsolódó hírek: