A tuberkulózis és a rák
A tuberkulózis által okozott tüdőrák kialakulása jelentős diagnosztikai nehézségeket okoz, jelentősen megváltoztatja a beteg vizsgálati és kezelési módját. A boncolási adatok szerint a tüdőrák előfordulási aránya a maradék tuberkulózis utáni változásokban 4-7-szer magasabb, mint azoknál a betegeknél, akiknek a tüdőben a korábbi tuberkulózis jelei nincsenek. Ezenkívül az aktív tüdő tuberkulózisban szenvedő betegeknél a rák kimutatása előfordulása gyakorlatilag megegyezik a többi populációcsoportra vonatkozó rák kimutatására vonatkozó statisztikai adatokkal. A tumoros folyamatok kialakulásának valószínűsége a tuberkulózisban az idősebb és a szenilis egyéneknél a legnagyobb.
A tuberkulózis és a rák kapcsolatának patogenezise nagyrészt nem tisztázott. A legtöbb beteg eredetileg tuberkulózist fejleszt, majd ezt követően tüdőkarcinóma társul. A rák kialakulása gyakrabban kapcsolódik a tuberkulózis hosszú távú krónikus folyamatához és a tüdőben kialakuló fibrotikus változásokhoz. A hegben kialakuló rák legtöbb esete nyilvánvalóan pathogenetikai összefüggésben áll a tuberkulózis utáni változásokkal. A poszttuberkuláris változások kialakulását a hörgő nyálkahártya epitheliumának metapláziája kísérte, ami hozzájárul az exogén rákkeltő anyagok felhalmozódásához.
A tuberkulózis és a rák együttes alkalmazása esetén gyakoribb a krónikus fókuszos, rostos-cavernóus vagy cirrhosisos tuberkulózis.
A tuberkulózis ilyen formái között a pulmonáris parenchyma és a hörgők fibrotikus változásai a leghangsúlyosabbak. A tumor- és tuberkulózis-változások általában egy lebenyben lokalizálódnak, ritkábban - egy szegmensben - I, II vagy VI. A tuberkulózisban szenvedő betegek mind perifériás, mind központi tüdőrák alakulhatnak ki. A perifériás daganat általában a pneumofibroózis zónájában fejlődik ki, néha az üreg falában. Közép-rákot gyakrabban észlelnek a meszesített nyirokcsomók területén a tüdő gyökerében. A rákos daganat kialakulását általában nem kíséri a tuberkulózis súlyosbodása. Megjegyezték, hogy gyakran a tuberkulózis elleni kemoterápia hátterében a tüdőben a tumoros elváltozások ellenére bekövetkező specifikus változások visszaállnak.
A kombinált betegség klinikai manifesztációi a rák központi formájánál jelentősebbek. A köhögés, a hemoptysis megjelenése és a testhőmérséklet emelkedése lehetséges. Az általános állapot romlása a daganat endobronchiális növekedésével és az obstruktív bronchopneumonia kialakulásával fordul elő. Ha a páciensnek köpetük van, ismételt tesztelésre van szükség az MWT-ben és a tumorsejtekben.
Perifériás tüdőrák esetén a tumor károsodásának klinikai tünetei hosszú ideig nem állnak rendelkezésre. Csak a késői szakaszban jelentkeznek, amikor egy nagy daganatok nagy hörgőket szúrnak, összenyomják az intrathoracikus szerveket, elkezdenek szétesni vagy metasztatizálni.
A központi tüdőrák kimutatásának fő módszerei röntgen és bronchoszkópia. A központi tumor (hypoventilation, atelectasis, en-dobronchial vagy peribronchial shadow) fejlődésében gyanús klinikai tünetek vagy radiológiai változások esetén a bronchoszkópia indikációja abszolút. A bronchiális tartalmat az MBT-vel végzett második bakteriológiai vizsgálatnak vetették alá, és a tumorsejteken végzett citológiai vizsgálatokat. A bronchoszkópia során biopsziát végzünk, melyet a biopsziás minta szövettani vizsgálata követ, amely rákos megbetegedések esetén lehetővé teszi a diagnózis felderítését.
A perifériás daganatok lehetséges fejlődésére vonatkozó megfontolások akkor fordulnak elő, ha a tuberkulózisban szenvedő betegen izolált fókusz található a sűrű rostos tuberkulózis vagy a pneumofibózis zónájában.
Lehetetlen kizárni a rák jelenlétét még akkor is, ha a kóros árnyékban meszesedő fókusz található és az MBT bronchiális tartalmában kimutatható. A diagnózis felderítéséhez CT-kontroll alatt transzbronchiális vagy transthoracikus biopszia szükséges a biopsziás minta citotoxikus vagy hisztológiai vizsgálatával. A daganatos betegek tuberkulin iránti érzékenysége gyakran csökken, és a tuberkulózisban a tuberkulózisban szenvedő betegeknél a tüdőrák előfordulása gyengén pozitív és néha negatív.
A specifikus diagnosztikai érték a folyamat dinamikájának jellemzői az antituberkuluszos terápia során. A lokális változások előrehaladásának jelei - a tumor szempontjából gyanakvóak - fokozott figyelmet igényelnek az általános pozitív klinikai és radiológiai változások hátterében is. Nehéz helyzetekben a sebészeti beavatkozást diagnosztikai és egyidejűleg terápiás módszerként mutatják be. A műtét során kóros kialakulást és sürgős szövettani vizsgálatot végeznek. A rák diagnózisának igazolásakor, figyelembe véve a rendelkezésre álló lehetőségeket, az érintett rész vagy az egész tüdő radikális eltávolítása regionális nyirokcsomókkal történik. A posztoperatív időszakban a tuberkulózis elleni terápia folytatódik. Ezzel egyidejűleg lehetséges a tumorellenes kemoterápia végrehajtása egy speciális program keretében.