Brazília idilli chronotope Oblomovban
A regény „Oblomov” idillikus chronotope örökség Ilya Oblomov Ile-Icha és az élet, a ház és az özvegy Agafya Pshenitsyn a Peterburgesuschestvenno nem különbözik. A domináns eleme a térbeli látás a valós világban egyre helyi szűklátókörűség, szigetelés, hogy diktálják, először is, a logikája a karakter a főszereplő. Oblomov szűk világa meghatározza, de nem téríti el a tér térfogatát és jellegét a névadó rómaiban. Az Ilya Ilyich kanapéján kívül egy nagy világ van: Oblomovka, Krím, Európa. De a hős IAGoncharov szándékosan elhagyja a nagy világ a kis kis világot a héj a házban, a „szoros-lánc” otthon az első réteget.
Jellemző chronotop idill, Bahtyin írja: „Szigorúan véve, a idill nem tudja az élet. Mindez életet jelent a jelentős és egyedülálló életrajzi és történelmi eseményekhez képest, itt csak a legfontosabb az életben "20. Természetesen Oblomov kijön az idillából; vannak benne "egyedi életrajzi események". De a regény idillikus alapja kétségtelen. Belőle, és ez a figyelem a részletekre Goncharov, az a képesség, hogy észre a jelentőségét, leírni ugyanazt a figyelmet, hogy az esemény és jelenségek tervet.
mindannyian ígéretet tesz a hosszú távú, hosszú távú életre a haj sárgaságára és a nem feltűnő, alvásszerű halálra
csendesen és álmosan a faluban <…> Hiába csapsz le hangosan: a halott csend lesz a válasz ...
de ha valaki <…> és aludt az örök alvással ...
álmos életét, amely nélkül talán el fog tűnni ...
a házban halott csend volt. Az egyetemes délutáni nap
Ez valamiféle mindent elfogyasztó, semmiféle verhetetlen álom volt, a halál igazi hasonlatossága.
Oblomovka minden nyugodtabb és nyugodt marad.
Ráadásul nem ritka, hogy összefüggésben találkozhatunk az élet és a halál szimbolikus megnevezéseivel:
minden hosszú távú életet ígér
élet. mint a késő folyó
az élet ebben a programban megszakítás nélküli monoton kendővel húzódik, észrevehetetlenül megszakítva a sírban
az élet három fő cselekedete <…>: haza, esküvő, temetés
álom. a lassú élet örök csendje és így tovább.
a béke és a csend a Vyborg oldalon aggódnak
Minden csendes, Pshenitsyn házában. Eljössz <…> és egy élő idillában leszek borítva
Oblomov maga a béke teljes és természetes visszajelzése és kifejezése volt. elégedettség és nyugodt csend
És itt, mint Oblomovkában, sikerült megszabadulnia az élettől. hogy alkudozzon vele, és nyugtathatatlan békével biztosítsa magát
ha a megfélemlítés az élethez, és nem másképp az élethez, felkavarja a lelkiismeretet. nyugtalanít
figyelte csendesen és nyugodtan eltemetve tüzet hajnal esti nap végül úgy dönt, hogy az élete nem csak a fejlett, hanem a teremtett még úgy tervezték, hogy egyszerű, ez nem csoda, hogy a lehetőséget, hogy kifejezze tökéletesen késői oldalán chelovecheskogobytiya
csendesen és fokozatosan a fennmaradó létének koporsójába esett. mint a sivatag vénei, akik hátat fordítanak az életre. ásni saját sírjaikat
álmában látta a jelenséget előtte, előtte élt
örök béke. örök csend <…> csendben megállította az életkocsit, stb.