Ghoul (sergeyard bézs)

Puskin, átdolgozva a sorból:
"Ő az ujja."
--

Trusovat szegény volt Vanya:
Ha későn késő,
Minden a verejtékben, halvány félelemmel,
A temetőn keresztül hazamentem.

Szegény Vanya alig lélegzik,
Csodálatos, kissé vándorló
A sírok; hirtelen hallja,
Valaki csontja, morgolva, rágódva.

Vanya lett; - nem tud lépni.
Istenem! úgy gondolja, a szegény ember,
Ez a rágó igazi csontja
A vörös hajú kísértet.

Jaj! Nem vagyok erős;
Egyáltalán eszel,
Ha maga a föld se temetkezik
Nem imádkozom.

Mi az? a ghoul helyett -
(Képzeld Vania haragját!)
A sötétség előtt egy kutya
A csont eszik a sírban.

Ő az ő ujja a szemrehányás
Egyenes az arcon a rázás:
Mint, mi vagy, izmorom,
Csak õsz ki becsületes embereket.

És gyengéden rázza az ujját,
Ugyanaz a kutya, hirtelen és - rosszindulatú!
Ugyanaz a csont, amely nyugodt
A száj kicsúszik, igen - ugratás nélkül.

Ó, nem szabad csinálni valamit.
Vanya három percig gondolkodott.
Figyelembe, mennyire pihent
Az állkapcsokon lévő pofák duzzadtak.

A Psina nyilvánvalóan nem egyszerű.
Itt a fejében ragyog:
Al nem hiába a tea imádságával,
Egy szőlőt ettem a sírban, ki tudja.

A Ghoul csak megfordult
Félnek attól, hogy imádkoznak.
Vanya éjszaka körülnézett.
Itt van a temető - a csatatéren.

Itt fél a harcot
Ezekkel az átkozott démonokkal.
És akkor büszke legyen rá,
Ez nem félt, de aztán.

Egy perc telt el;
A kutya olyan, mint egy csontos simogatás:
Már tele van? Mi a franc.
A kutya felnéz rá.

Vanya látja, a szeme elesett,
A szellem fényesen villog.
Azt hiszi: a kutya, úgy tűnik, öreg,
Ez a halál abban játszik.

Ó, mit gondoltam most?
Milyen gondolat. és az enyém?
A kutya elesett; és a szél felrobbant:
A temető felrobbantotta a sötétséget.

Blow fulladt
A síroktól az arcig esett.
Vanya a futásban: miért?
Mögött valami ragadt.

Egyenesen a lábakhoz - a combok ragaszkodása;
És ez zavarja a talpot
Éjjel és sóhajtással
A síroktól; gyáva - sajnos.