Mi az ini fájlok és miért vannak?
Üdvözlet az internetes erőforrás valamennyi olvasójának WindowsFan.Ru.
Talán már észrevette, hogy amikor a rejtett fájlok és mappák megjelenítésének funkcióját bekapcsolja az asztalon, a gyökérpartíciókban és néhány könyvtárban, az ismeretlen INI kiterjesztésű semitransparens fájlikonok találhatók.

Mi az INI fájl?
Mi az INI fájl?
A tapasztalatlan felhasználók gyakran vesznek vírusokat, és törlik, mit kell tenniük, természetesen nem. Tehát mi az INI-fájlok és mire van szüksége a Windows rendszerben? Megpróbáljuk megválaszolni ezt a kérdést ebben a kis posztban.
Az INI fájloknak ugyanaz a régi története, mint maga a Windows. Valójában az INI kiterjesztésű fájl egyszerű szöveges dokumentum, amely bármilyen beállítást tárol. Kezdetben az ilyen típusú fájlok nagyon fontosak voltak.
Mivel a Windows rendszerleíró adatbázis első verziójában nem létezett, az operációs rendszer összes beállítását egyetlen WIN.INI fájl tárolta. A 3.0-s verzióban egy hasonló, SYSTEM.INI nevű fájl is létezett. Ezt követően a Windowsban lévő INI konfigurációs fájlok száma gyorsan növekedett.
Közben a Windows javult, struktúrája egyre összetettebb lett, és hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszer- és programbeállítások ini fájlokban történő tárolása nemcsak kellemetlen, hanem praktikus is. Végtére is, az INI-fájloknak sok hiányosságuk van.
Nem támogatják az unicode-t, a kettős bejegyzésű írást, a finomhangolási hozzáférést, nem tárolhatók bináris adatok. Emellett hajlamosak a szolgáltatásmegtagadási támadásokra és emellett lassan dolgoznak. Mindez arra a tényre vezetett, hogy a 95-ös verziótól kezdve a beállítások tárolása Windows rendszerben központi adatbázisként működik, amelyet jelenleg a rendszerleíró adatbázisnak neveznek.
Az átmenet nem volt hirtelen, az adatok egy része még mindig a konfigurációs fájlokban volt tárolva, és az adatbázis még mindig meglehetősen primitív volt. De a választás végül és visszavonhatatlanul történt, és már XP-ben majdnem minden fontos beállítás "költözött" a rendszerleíró adatbázisba.
Az INI-fájlok ma főként különböző másodlagos paraméterek tárolására szolgálnak, például a mappák megjelenítésének beállításai, az asztali környezet stb. Az INI-fájlokat aktívan használják különböző szoftverek, Unix-rendszerek és IDE-k is.
A gyakorlatban a szokásos felhasználóknak gyakran foglalkozniuk kell az INI-fájlok egyik típusával, vagyis a desktop.ini-val. Ez a fájl a mappák megjelenésének testreszabására szolgál. Tartalmát általában külön blokkok vagy szakaszok képviselik, amelyek mindegyike tartalmaz egy kulcs-értéktípus által szervezett paramétereket.
Más típusú konfigurációs fájlok, például ascontrol.ini, oeminfo.ini és boot.ini, ma már elavultak, és gyakorlatilag nem használhatók.
Csak az XP és a Windows korábbi verzióiban találkozhat velük. Mindez azt jelezheti, hogy a jövőben az INI formátum iránti igény folyamatosan csökkenni fog. Már a legtöbb fejlesztő inkább az XML formátumot preferálja, amely rugalmasabb és támogatja a szabványos elemzőket.
Erre talán végig befejezem a történetemet, és új kognitív találkozókkal kedves barátaimmal.