Magány a regényben "Eugene Onegin"
A "Eugene Onegin" regényben a magány témája
Onegin vezeti az "aranyos ifjúság" életét: a golyókat, a Nevsky Prospekt mentén sétál, a színházakba látogat. Bár Eugene "valamit és valahogy" tanulmányozta magát, még mindig magas a kultúrája, és ebben a tekintetben a nemes társadalom nagy részében különbözik.
Nem: a korai érzések hűlnek le;
Meg volt unatkozva a zaj fényével;
A szépség nem sokáig tartott
A szokásos gondolatok témája;
Az árulásnak ideje volt a gumi;
A barátok és a barátság zavarta,
Aztán, ami nem mindig volt így
Marhahús és Strasburg pite
Pour champagne egy üveggel
És öntsük az éles szavakat,
Amikor a fejem fáj;
És bár harcos volt,
De nem szeretett
És esküszöm, kard és ólom.
Az élet üressége megdöbbent Onegin-t, mélabús, unalom lesz belőle, és elhagyja a világi társadalmat, és igyekszik társadalmilag hasznos tevékenységeket folytatni.
A barokk nevelés, a munkásság hiánya ("kemény munka volt tolen") szerepet játszott, és Onegin nem fejezte be egyetlen törekvését sem. "Cél nélkül, munka nélkül dolgozik".
A vidékre költözik, gazdálkodik, ismerkedik a természettel, és úgy tűnik, megtalálja magát, de hamarosan ismét megint unatkozik. Természetesen rossz, hogy Onegin soha nem tudott tanulni az életében. A kedvenc üzlet felfrissít minden ember létezését, és valami olyasmit, ami elégedettséget hoz, a hős valószínűleg legalábbis valamilyen módon boldog lenne. De a legszörnyűbb dolog, ami mérgezi a létezését, és amit a hős nem gondol, magányossága.
Szinte őszinte barátai nincsenek, bár sok ismerős van a különböző körökben. A falusi társadalom egyfajta undorral inspirálja őt, de csak a Lensky környéke kellemes neki. És akkor Lensky számára inkább "barát". Nem öröm nélkül kommunikál vele, de semmit nem áldozhat neki. Különleges szükséglet nélkül is elpusztítja - csak azért, mert úgy döntött, hogy "enyhén" bosszút áll a kisebb kényelmetlenség miatt. Ő maga is csodálkozik azon, hogy milyen messzire jutott el a trükkje, és Lenski halálát is megsebesíti, mert minden más tragikus hibát felborítana. A párbaj előtt Onegin lelkesedéssel vádolja magát, sajnálja a rossz viccet, de ezek a szavak szavak maradnak, sőt kimondatlanok is:
És helyesen: a szigorú elemzés szerint,
Egy titkos bíróságon,
Számtalan dologgal vádolta magát:
Először is, már rosszul volt,
Ami a szeretet felett van, félénk, gyengéd
Annyira viccelődött az este.
És másodsorban: hagyja a költőt
bolondozás körül; tizennyolc éves korában
Megbocsátható. Eugene,
Teljes szívemből egy fiatalember szereti,
Állítania kellett magát
Nem egy előkelő golyó,
Nem lelkes fiú, harcos,
A férj tisztelettel és intelligenciával ...
De most már túl késő, az idő elrepült ...
És Onegin, aki befelé káromkodik, tisztátalan lelkiismerettel folytatja a párbajot.
A Tatiana első magyarázatának jelenetében meglepő tényt tanulunk: Onegin úgy látszik, hogy ápolja magányát. Valóban, a bachelor élet kényelmes, szabadság, szabadidő, és a hős nem fog áldozni semmit, hogy megszerzi az ismeretlen. Eugene azonban ezt a gyáva gondolatot tette méltósággal és önbecsüléssel teli szavakkal:
Amikor az élet egy háztartás körzete
Korlátozni akartam;
Mikor leszek apám, házastárs
Rendkívül sokat rendelt;
Amikor a családi kép
Egy pillanatra lenyűgöztem ...
De ez az őszinte elhitetés megfosztja őt az élet boldogságától - ami Oneginnek világossá válik, ha már nem lehet korrigálni semmit.
Onegin magánya nem csak a lelke minősége. Puskin megmutatja nekünk, hogy ez egy olyan ember sorsát jelenti, aki rosszul élte az életét, ezért érdemes magányosnak lenni. A magány a büntetés, és Onegin megérdemli. Igen, ez egy jó ember, okos, tisztességes, néha kedves és humánus (ha megfelel neki), de lusta. A magány végül sokat tanított. A tanítás eredményei azonban a zárójeleken kívül maradtak.
Kapcsolódó dokumentumok:
a XIX. század kritikája, amely az "Eugene Onegin" című regényt az orosz élet "enciklopédiájává" írta. irodalmi irányt mondanak a "Hero of Our Time" című regényében a hős magányosságáról, a helyi szín leírásáról.
Tehát AS Pushkin az "Eugene Onegin" regényben létrehozta a női képek teljes galériáját. Amikor Dushechka teljes magányáról és az élet értelmiségéről beszél. A romantikus önérzékelés magányosság érzéséből áll. a lélek korai öregsége, harc.
egy időben Puskin regényeivel. Epigráfusok a regényben "Eugene Onegin" A XIX. Század húszas éveiben. a szabadság, a vágyakozás, a magány motívumai. függetlenség - a legfontosabb hasonló. ). A sárga színt a magány szimbóluma érzékeli. szomorúság, kétségbeesés. Kuprin.