Anna Ahmatova - híres emberek életrajzai, fotó
1906-ban Anna a kijevi főiskolán tanult, 1908-ban kitüntetéssel diplomázott, és azonnal felvették a női filológiai kurzusokat. 1911-ig az Akhmatova lett a Szentpétervári Egyetem irodalmi osztályának hallgatója. Az 1910 tavaszán számos visszautasítás és elutasítás ellenére Anna és régi barátja, Nikolai Gumilyov esküvője zajlott, amellyel együtt körülbelül 7 éve éltek együtt. A nászút Párizsban és több olasz városban ment át, ahol számos híres költő és művész találkozott. Az idő múlásával a házaspár Tsarskoye Selo-ban volt házas. Miután elvált Nicholas, a lány feleségül vette a költő Voldemar Shileiko.
1913-ban Anna Akhmatova elismert és tiszteletreméltó személy lett Moszkvában: megjelent egy zsúfolt közönség előtt, verseket és képeket kapott, privát bálterem találkozókra és körökre hívták. Nem titok, hogy abban az időben a költő már nem tartott hűséget Gumilevnek, inkább Nedobrovo és Lurie zeneszerző kritikáját kedvelte. Megfelelő lesz megjegyezni, hogy Anna Akhmatova soha nem táplált meleg érzelmeit az első férjével, aki anyja utasításaitól házasodott, de tiszteletben tartotta költőként és költőként.
Az első világban tüdőgyulladásban és tuberkulózisban szenvedett, amely hosszú időre kényszerítette őt a közéletbe. Az önismeret és a kezelés ideje alatt újra felolvasta az orosz klasszikusokat: Puskin, Baratynsky, Racine és mások. Ennek a nehéz időszaknak az összes tapasztalata és szenvedése tükröződött az 1917-es "White Flock" gyűjteményében. Késõbb Mayakovszkij maga nem fáradozott ahhoz, hogy csodálja a könyvek verseit.
Hosszú ideig Anna Akhmatova nem tudott eljutni a toll egykori nagyságára és gondolataira. Az 1920-as évek elején megjelentek a "Podorozhnik" és a "Anno Domini" gyűjteményei. Addigra a nő már másodszor is elvált, és titokban találkozott Punin művészettudósával. A 30-as éveket gyanakvással és vádaskodással jelölték meg neki, de nem volt letartóztatás. A második világháború idején a költő plakátmunkát folytatott a Szovjet Hadsereg támogatásában, a "Határozat" és a "Bátorság" alkotásai ismertté váltak. Mivel a késői 40-es végzésével Sztálin Ahmatova és sok más író betiltották a sajtó azonban külföldre menni, hogy sikerült alatt a függöny az élet közzé több gyűjtemény, mint a »Requiem« és »Running Time«.