Miért nem tudunk megbocsátani és kérni bocsánatot?
Mi akadályozza meg tőlünk, hogy megbocsátást kérjünk a sérült személytől? Felismerve a bűntudatunkat és a megbocsátás kérését, nemcsak az előző kapcsolatokat hoztuk létre, hanem minden negatív energiát felszabadítunk, ami megfosztja erőnket, egészségünket és nyugalmunkat. Továbbhaladunk.
Elakadt az a félelem, hogy elutasítjuk. Nem kényszeríthetjük magunkat arra, hogy bocsánatot kérjünk, attól tartva, hogy nem fognak megérteni minket. A félelem nem vezethet tennivalóinkat, mert megfosztja minket logikus értelemben.
Sokan egyszerűen nem akarják elismerni a bűntudatukat, még akkor sem, ha hibásak. Számukra ez a gyengeség megnyilvánulása. Az ilyen emberek általában zárva vannak és nem biztosak magukban, nehéz kapcsolatba lépni.
A megbocsátás kérése nem jelenti a gyengeséget. Ez azt jelenti, hogy elismeri a hibádat és megmutatja egy másik személynek, hogy a kapcsolatod neki valami. Nincsenek kapcsolatok veszekedések, konfliktusok, félreértések nélkül. De kompromisszumot kell találnunk, hallgatnunk kell egymást, és nem szabad megengedni, hogy a büszkeség vagy a félelem irányítsa gondolataikat és cselekedeteinket.
A tudósok kimutatták, hogy a hosszú ideig tartja a negatív érzelmek, emlékek, sérelmek önmagában tesszük test és a lélek a sok stressz, van egy nagyobb kialakulásának valószínűségét a különböző mentális zavarok, szív - és érrendszeri betegségek.
Ne félj bevallani a bűntudatodat. Felismerve a bűntudatot, és egy lépést tenni a megbékélés felé, megnyerjük a szabadságot és a könnyedséget. A bocsánatkérésre való hajlandóságunk az a vágyunk, hogy megmutassuk, hogy kapcsolatot akarunk tartani.
Ne féljen bevallani a bűntudatot és kérjen bocsánatot. Nincsenek tökéletes kapcsolatok, és csak akkor maradnak fenn, ha megtanuljuk leküzdeni a félelmet és a büszkeséget, és megtanuljuk a kompromisszumot.
Elena Kolesnik, pszichológus