A macskáról és a kutyáról
- Azt mondom, nincs vízforraló - suttogta a homlokát, és eltemette magát a tévében, de észrevehette, hogy kialudt, valami nem volt helyes, rám nézett.
- Mit mondasz? Melyik vízforraló?
- Igen, van egy helyem - próbáltam bevonni az összes varázsomat.
- Nincsenek helyek, - nincs lány, tapasztalt palacsinta.
- A vezetés - suttogta a macska -, a második emeleten a sarok szabad.
Nem tudtam megmondani, mikor megtudták róla, és miután mosolyt vett fel, megpróbálta a másik oldalra menni.
- Igen, tényleg nincs rá szükségem, megtettem, hogy találkoztunk, - nem, még mindig nem hazudhatok.
- És ki ez? Támogató csoport - kuncogott, mutatta a macskát és kutyát, a bőröndöt és a fülbevalókat a celofán táskában.
Nem volt rohadt, reggel fél háromkor, nem voltam szívesen támogatnám a beszélgetést, és kacsintott a macskán, cselekedtek, azt mondják, még reggel elmegyünk innen.
A macska felsóhajtott, és leült.
- Az anyád - kiáltotta a néni -, aki most megtisztítja mindezt? Nos, mindenütt ment, a turisták - gyorsan elvesztette a vonzerejét.
- Állampolgár, arra kérem Önt, hogy ne fejezze ki magát, kérem, legyen kedves ahhoz, hogy írjon egy panaszt és javaslatot - a kutya holnap nem megy sehova, sápadt.
- Baszd meg anyádat - ismételte az ügyintéző, és leült a széken, és leütötte Leonid Ilyich-t. A szoba tele volt az olcsó bor szagával - mindent lekötve - elhatározta magának valamit, és homályos pillantást vetett rám -, akar valamit?
- Van egy szoba, amely a második emeleten van szögben, - a bika a szarvakkal való átvételénél kialudtam, és felismertem, hogy a pszichológiai támadás sikeres.
A szeme még unalmasabb lett, a pult alatt felmászott, és kivett egy üveg sárgás folyadékot, teli Lyonyát a szemöldökökön, látszólag úgy döntött, hogy még mindig elhalasztja a szöveget. "Itt van a kifejezés - a szemöldökön" - gondoltam, - "Éljen egy századra megtanulni"
"A kulcs az ajtóban van, menj, készülj fel reggelre, ahogy várták, és azonnal elvesztette érdeklődésünket."
- Megbízunk, ahogy kellene lennie - morogta a kutya, és rám kacsintott.
"A 13-as szám, ha valami jobbat akar ..." a macska elolvasta a jelet.
"Nem tudtam, hogy ilyen babonás vagy," meglepődtem.
"Minden macska babonás, mert okosak és óvatosak, igen, ötven borjú naponta, hogy jöjjön és aludjon?"
- Támogatom - a kutya ritkán megtagadja, és akkor van ilyen kifogás -, és akkor elmegyek a nénihez, látja, hogy van ott, és most meglátjuk a tévét.
Miután ötven (mint a macskák inni ezt a dolgot, soha nem értette, de nem tagadta, amikor akciókat lenne sértve), felöltöztem és lementem, és leült előtte egy régi vadállatok „Horizon”.
Alig volt senki. Felszínes vizsgálat után a kedves hölgy felpattant a pult mögé aludva, és a fejét a karjába dobta. "Nincs szerencséje, olyan szerencsétlen" - gondoltam, és visszahúzódtam.
A szobában találtam egy komplett rendetlenséget. - Mikor volt időd?
- Mi a fasz - követte logikus kérdés.
- Igen, látod, nem találjuk a távirányítót.
- És a TV alatt. - Ha nem szükséges zashibis, milyen okos, és itt nem doperlo? - A fogókra mutattam.
Az állatok zavarba ejtettek:
- Mi ez, olyan gyorsan? Nem sikerült? Egy kutya, vegyen ki egy hőmérőt, nyilvánvalóan szar, - a macska elhatározta, hogy elkapja a kezdeményezésemet, és megszabadul a rendezett elrendezés következő tisztításától.
Csöndben közelítettem, és átkapcsoltam a csatornát ezzel az egyszerű eszközzel.
- A tisztításhoz és az alvásért, az est reggelének nem szabad szar ...