Olvassa el online, aki hallja a linnetroot szerzőt likhachev viktor - rulit - 3. oldal
- Itt és nem. Felkészülök az elkövetkező napra.
- Fel kell ébrednünk és azt mondanunk, hogy az élet csodálatos, és ma csodálatos nap lesz.
- Gyere, nagybácsi. By the way, ez a hozzáállás sokat segít.
- Hát igen. Szóval azt mondod, az élet csodálatos?
- Csodálatos, füstös. - Sonia tudta, hogy nagybátyja örül, amikor kedvenc hősének, Jack Londonnak hívja, de most ez a név önkéntelenül felrobban. - Nézd, még nem láttalak több mint egy hónapig. Van egy javaslatom: gyere, mint a régi időkben, nyolc órát nézz Arcadia-ban, mi? Rizs, sült, gombával töltött. Tale. A borok választéka a tiéd. Hát, egyetértett?
- Van egy másik javaslatom, Sophia Nikolaevna. Most vagyok Kuznetskben. Szóval, tíz perc múlva ott leszek.
- Smock, várj. Egy órakor a művésznek egyedül kell jönnie, aztán Milánóba akarok hívni.
- Milánó várja, a művész - még inkább. Beszélgetünk, Sonya.
- De mi lehet ebben az életben komoly? Minden rendben és csodálatos, de beszélnünk kell velünk, kedvesem.
- Válaszolj, Sophia. A nagybátyám felállt, és kinézett az ablakon. A lány egy székben ült és kávét ivott a kedvenc csészéből. Szent ceremónia volt neki: török kávé, kedvenc csésze. A kávé bácsi visszautasította, azt mondta, hogy a nyomás elkezdett ugrani. Sokáig hallgatott, és hirtelen beszélni kezdett. Sophia még el is indult.
- Amiótt a főiskolán végzett. nem, még korábban is, mióta apád halála után veletek költözött velem, és bármiért tévedtem? Még kevésbé próbáltam megtartani a tanácsomat.
- Nem értem, csináltam valami rosszat?
- Ne szakítsa félre, kérlek, - Vladimir Nikolayevics Voronov felemelte a hangját, és végül felé fordult, hogy szembenézzen a lányával.
„Úgy tűnik, hogy valami komoly” - Sophia tudta, hogy ha Uncle emeli fel a hangját, ami ritka általában, és rajta még soha nem emelte - ez jobb ülni csendes és hallgatni.
- Tudtam, hogy okos vagy. Nem fogom elrejteni, néha úgy tűnt számomra, hogy nem Nikolai, hanem a vérem lányom. Igen, ön ismeri önmagát - Voronov hangja lágyabb lett - kivéve magának, nincsen senki. Mindaz, aminek van, minden marad neked. Most úgy tűnik, hogy elváltak a módszereitől, de én sajnálom, úgy gondolkodom, mint te. Nem fogok elrejteni, tudok rólad valamit. Tudom, hogy sok lelket adsz a galériádnak, hogy a dolgok jól mennek. Ez jó, de ez meg kell egyeznie, és nem egy áldás. Voronovok mindig így éltek. Mindig a Stargarodban dolgoztunk. A nagyapja háborúból tért vissza kéz nélkül. Szóval azt mondta magának és a kunyhónak - egy, segítő nélkül - az apám és én még fiatal volt. És a földet, amelyet egy kézzel szántott, és melyik kertet emelte fel! Sonia Vladimir Nikolaevicsre nézett - és nem értett semmit. De nem csak ez bántotta. Lehet, hogy magának fejét vágja le, hogy abban a hónapban, amikor nem látták egymást, a bácsi valamilyen módon megváltozott. A mozgalom idegesebbé vált, de a szavak. A szavak tengere, egész beszéd. Korábban elmagyarázta a probléma lényegét egy mondatban.
- Füst, még mindig van egy csésze kávé?
- Megkérdeztem, drágám, hogy ne szakítsa meg.
- Csendes vagyok, csendben vagyok. Mint egy egér egy lyukban.
- Tehát, ahogy látod, objektív maradok. Van egy fényes feje - azt hiszem, mindent meg fogsz érteni. Aggódom a személyes életed miatt. Igen, igen, ne keresse a szemét. És mivel ez a tiéd és személyes
- az élet, megpróbálok tapintani. Azt mondják, hogy elvitted a fiúkat? Megváltoztatod őket, mint kesztyűt?
- Semmi sem mondható, nagyon tapintatos. És ki mondta ezt neked?
- Hülye kérdés. Tehát Don Juan visel szoknyát. Te vagy az egyetlen elme, kedvesem, hogy a parasztok könnyen megúszod - el, sőt még méltósággal -, hogy egy nő nem lehet megbocsátani - mivel okos, gazdag és szép is. Tudja, milyen szóval ilyen szerelmeseket hívnak népszerűen?
- Mondd meg nekem. Mondd meg, miért nem beszéltél?
- És ne sértse meg. Nem bánom: milyen csendes nő volt, olvasd el az összes könyvet. Ne feledd, mindannyian találkoztál Turgenev barátnőjével. És hirtelen, ahogy egy lánc tört. Ez mind bohém, hogy kibaszott.
- Hadd mondjam el? Vagy megrémítenéd az agyamat? - Most Sophia komolyan volt. - Először. - És hirtelen nevetett.
- Mi a szórakozásod? - kérdezte Vladimir Nikolaevich meglepetten.
- Azt mondtad, okos vagyok. Miért kell megpróbálkozzunk? Csak öregszel, füstös, és rémes öregember leszel. - Felkelt és felkarolta Vlagyimir Nikolaevicsot. - Jól vagyok?
- Lerobbant? Mondja meg, mi folyik veled?
- Igen, semmi különös. Szeretem az életet, nagybátyám, tudom, hogy nem leszek mindig fiatal és gyönyörű. Mindent szépen szeretem - képeket, edényeket, autókat, szeretem a jó borokat - és ezzel egyidejűleg nem söröm sört. Nos, szeretem a gyönyörű fiúkat. Ezek hülyék, nagybátyja, de. hogyan tudtam megmagyarázni neked.
- Igen, nincs semmi magyarázat.
- Nem, nagyon örülök, hogy valakihez csatolhatok. Csakhogy mindannyian az összes paraszt tűnik kicsinek.
- Utánam? Ó, és te róka, Sonya.
- Nem, nem vagyok hízelgő. Soha nem találkoztam olyan veled, mint te. De szeretnék. Itt, és élni akarok, miközben még fiatalok. Csak ezeket a fiúkat használom. Nem vagy igazad: talán, tényleg, ami okos és gyönyörű nem, gyönyörű, fiatal és gazdag - tudsz.
- Tudod, füst. És senki sem fogja elítélni. Csak irigy lesz. És régóta nem vagyok Turgenev lány.
Furcsa volt a jelenet. A szoba közepén állt, magába öltözött, egy magas, sovány, körülbelül hatvan éves férfi és egy gyönyörű lány. Egyfajta visszafogott gyengédség mutatta mozgásait, a szemük kifejezését.
- Nem ért egyet.
- A beszélgetés következtetései?
- Természetesen. Csak te tudod, ez az étel nagyon jó, hogy elhagyja a következő napot, de az örömöt haladéktalanul meg kell kapni.
- Wow, az aforizmust elárulták.
- Jó, persze, hogy dicséretet hallasz tőlem, de ez nem az én szavaim. Egy nő élt Franciaországban a tizennyolcadik században. Gyönyörű, gazdag, okos.
- Úgy tűnik, hogy Ninon de Lonclosot hívták?
- Oh és. "Az aforizmust elárulták!" Hát, ravasz.
- Bölcs, bölcs. Ha akarod, idézem is, nem szó szerint, természetesen. Szeretem. Egyszer azt mondta: "A szerénység mindenütt és mindenben van." E minőség nélkül a legszebb nő felháborodni fogja önmagát a legelőnyösebb embertől. " Ne dekódoljon?
- Ne. Mindent megértettem.
- Ó, és okos. És élvezze az életet. Ki vitatkozna. Rendben. Menjünk át a második részre.
- Ne félj, az erkölcs nem lesz többé. Grishanya, hozd ide! Voronov felhívása után a konyhából jött az egyik két testőr. Egy csomagot adott Vladimir Nikolayevicsnek. Voronov hosszú volt. Végül a papírt félretették és nagybátyja kezében meglepte, hogy Sophia látta az ikont.
- Az orosz üzlet cápa ideje az orosz festészet összegyűjtésére? Sophia nem tudott ellenállni az iróniának.
- Az orosz cápa most megfelel a Sofya Voronova művészeti kritikusnak, a "The White Rose" galéria tulajdonosának.
- És mit akarsz tudni? Többet dolgozom a kortárs festészetben.
- Semmi, semmi. Értékelje, Sonya, a dolgok. - És Voronov átment az ikonra az unokahúgára. * * *