News - egy játék a klasszikusok a francia trió vándor
A francia Trió Wanderer klasszikusainak lejátszása


Szocsiban a Wanderer virtuózját eredetileg megdöbbentette a nyilvánosság. Sajnos volt egy kicsit több mint fél csarnok (már kamarazott), ráadásul bátran csapkodott Beethoven triójának részei között. A zenészek azonban sikerült leküzdeniük a félreértéseket, és a koncert fináléihoz meleg üvöltéssel és két díjjal üdvözölték.
A Wanderer varázsa különleges hangtechnikai technikával rendelkezik, amely az orosz zeneiskola számára nem jellemző. Játszanak fizikailag, rándulásokkal, szaggatott ütésekkel. A Legato hiányzik a tényekből, még a Vándor is inkább a jegyzeteket veszi fel, élesen, inkább a tudatos volumenváltozásokra. Van egy csodálatos élmény az élő idegrendszer, mintha újra feltalálta a jól ismert műveit a klasszikusok.
Beethoven azonban nem hagyta el a klasszikus játékot. Maga Trió maga hatalmas és domináns, és a civilizációra hajlott férfi tükröződése nem a kezében van. Forró "csillogás" (különben nem mondja el) a cselló Raphael Pidu hasonlított Shostakovics motívumaira. Bár Vincent Cock ragyogó zongoraművész játssza Beethoven kíváncsi interpretációját ... De érdemes belátni, hogy az olvasás egészében megkérdőjelezhető volt.
És csak akkor, amikor Wanderer a fő specializációjába költözött - a romantikus zene - mindent a helyére helyezték. Schubert's Nocturne szerelem szenvedélyes nyilatkozata lett, kétségbeejtő és kitartó, valóban férfias. A hegedű Guarneri Jean Marc Philippe-Varzhabedyan kezében követelte a kölcsönös vallomásokat, az együttes triót szó szerint csodálkozva.

A második osztályban volt egy trio Saint-Saens (92-es opció), ahol a francia zenészek teljesen megnyitottak. A forte-pianissimo, teljesen szinkron virtuóz dalok, a mélyhangszerkezet, az expresszív hangszeres párbeszédek, a nyomás és a gondatlan izmos játék a legszebb átmenet a Saint-Saëns-i Vándorkutya. Egy trió egyenlő, egy trió csodálatos zenészek.
A lelkes ováció teszi a zenészeket a bis játékba. Dvorak Dumka, Haydn Presto pedig frissen játszott, elegáns mondatokkal, hihetetlen partnerkapcsolattal és meglepően szinkron agogikus hangulattal.
Szöveg: Vadim Ponomarev
Fotó: Maxim Sudorgin