A vers szimpátia vallomásai
Ez a legcsodálatosabb érzés,
Amikor a szív gyorsan ütődik a mellkasban,
És a lélek nem lesz szomorú,
És azonnal minden bánat mögött van!
Most szeretném elmondani,
Hogy én nagyon szeretlek,
És hálás leszek a sorsnak,
Hogy látlak éjjel és nappal!

Csodálatos számomra hirtelen,
Végtére is, számomra a szemeid fontosak,
És a szívet vadul verte,
Amikor egy könnycsepp futott tőlük!
De azt hiszem, ez a boldogság könnye,
És melegebb voltam a szívemben,
Megszabadulhatok tőle minden rossz időjárás,
És legyen csak jó!
Most szeretném elmondani,
Hogy nélküled a szívem nem boldogtalan,
Hiszem, hogy eljön majd nekünk egy nap,
Ha együtt tudunk melegen tartani!
A lelkem annyira vonzódik hozzád,
És ad neked sokat, sok boldogságot,
Te vagy az öröm fénye a sorsomban,
Könyörgöm, maradj örökké!
A szívem most ég,
Végtére is nagyon sokat akarok mondani,
És mindig is veled akarok lenni,
Hagyja, hogy a nap ragyogjon végzetünkben!
Vegyünk össze egy nagy tömegben,
És meg tudjuk találni egymás szemeit,
És még a legmagasabb sötétségben is,
Jelezze a jeleket egymásnak!
Amikor kezemben tartom a kezed,
Úgy tűnik számomra, hogy a világ egyre válik,
És látom, hogy a szemed mély,
Mindketten múzs és bálvány vagy nekem!
Az érzéseimről nem tudok hallgatni,
Végtére is szimpátia van a szívben,
Bármelyik probléma esetén segítek neked,
Ha csak karjaidban tartod a melegséget!