A kapcsolódás 17
A tengelykapcsolókat úgy tervezték, hogy mechanikus nyomatékot kapcsoljanak két összekapcsolt tengely között. A működtetési körülményektől függően a tengelykapcsolók folyamatosan vagy rendszeresen csatlakoztathatják a tengelyeket a kezelő segítségével vagy bizonyos működési feltételek elérésekor.
A mechanikai rendszerek munkájában lehetséges az átvitt pillanat véletlen vagy periódikus rezgése, ami negatívan befolyásolja a gépek dinamikáját. A nyomatékváltozások simításához a kapcsolónak rugalmas tulajdonságai lehetnek, amelyek lehetővé teszik a véletlen nyomatékváltozások enyhítését (lágyabbá tételét).
Az összekötő tengelyek a mechanizmusok összeszerelésekor (12.1a ábra) olyan telepítési hibákkal rendelkeznek, amelyek csoportosíthatók:
1. A tengelyek tengelyirányú elmozdulásának hibái
2. A radiális tengely elmozdulása hibái
3. A tengelyek szögletes eltérítésének hibái
Ahhoz, hogy a tengelyeket egymáshoz csatlakoztassa az adott telepítési hibákkal, csatlakozásokra van szükség, amelyek kompenzálhatják ezeket a pontatlanságokat.
12.2 A tengelykapcsolók osztályozása
A 12.2. Ábra a technikai eszközökben alkalmazott tipikus kapcsolások osztályozására szolgáló sémát mutat be.
A következő típusú kapcsolások megkülönböztethetők funkció és cél érdekében.
1. Nem oldható vagy állandó csatlakozók, amelyek biztosítják a tengelyek állandó összekapcsolását.
2. Keverhető, szabályozható tengelykapcsolók, amelyek lehetővé teszik a tengelyek rendszeres csatlakoztatását és lekapcsolását.
3. Önműködő (automatikus) tengelykapcsolók csatlakoztatása.
Mindegyik csoportnak saját szerkezeti egysége van, az alábbiakban felsorolva.
12.3 Nem oldható csatlakozók
Az állandó kapcsolások fő jellemzője a csatlakozó rugalmas tulajdonságai és csillapítási képessége, azaz képes a nyomaték és a szögsebesség hirtelen ingadozásának kiegyenlítésére. Ezzel a jellemzővel megkülönböztetik a merev, rugalmas és kompenzáló csatlakozókat. A kapcsolások ezen elválasztása kissé önkényes.
Rugalmas tengelykapcsolók lehet állandó vagy változó merevség. Rugalmas összekötő elemek acélból készülnek, rugalmasan csillapító összekötő - a nem-fémes anyagok (bőr, gumi, műanyag), amely elősegíti a gyors lejárat torziós rezgések.
A csatlakozások rugalmas tulajdonságait és abszorpciós kapacitását μ rezonancia tényező jellemzi.
ahol Ψ - relatív disszipáció a rezgési energia jellemzi csillapító kapcsolási képesség és az arány a disszipált energiát az elasztikus deformációs energiája per oszcillációs ciklus; p - körkörös gyakorisága sajátrezgéseinek:
ahol C a tengelykapcsoló szögletes merevsége; Θ1 és Θ2 a kinematikus lánc tömegének csökkentett pillanata a kapcsolás előtt és után.
Átküldött pillanat
ahol Tc és Tg a statikus és dinamikus nyomatékok.
A prerozoni zónában (ω
A rezonancia zónában az ω≈p és a μ≈2π / Ψ tényezõ jelentõsnek bizonyulhat.
Az ezen a téren működő kemény és rugalmas kapcsolások állandó merevséggel nem alkalmasak, mivel Ψ → 0 és μ → ∞.
A csatlakozás jelentős túlterhelést is kap a Kis ingadozások esetén is.
A változó merevségű rugalmas csatlakozások automatikusan kilépnek a rezonancia zónából a merevségük változása miatt, amint a tengelyek relatív forgásának szöge nő.
A rugalmas csillapító tengelykapcsolókat kizárólag a To kicsi oszcillációira használják.
Az állandó kapcsolók második fontos jellemzője, hogy a tengelyek relatív helyzetében különböző eltérésekkel dolgozhat. Ezen az alapon különbséget tesz.
1. Olyan rögzített (vak) tengelykapcsolók, amelyek nem kompenzálják az eltéréseket, ezért nagyon fontosak a tengelyek pontos elrendezése.
2. Mobil kompenzáló merev csatlakozások, amelyek lehetővé teszik a tengelyek viszonylagos pozíciójának koordinátáit kis mértékű eltérést a deformáció vagy az alkatrészek relatív elmozdulása miatt.
3. Nyomaték mozgatható rugalmas lágyító rezgései.