15. fejezet levél a napkollektorba, fyodor bácsi, kutya és macska, online olvasás, regisztráció nélkül
Fyodor bácsi megkérdezi:
- Mit gondoltál?
- levelet írok egy intézetnek, ahol a napot tanulmányozzák. Van kapcsolatom ott.
- És mi a "kommunikáció"? - kérdezi Fyodor bácsi.
"Ezek üzleti ismeretek" - magyarázza a macska. "Ez az, amikor az emberek egyáltalán nem értenek egyet egymással." Csak a régi emlékezet.
- Értem - mondja Fedor bácsi. - Ha például a buszon a fiú semmilyen okból nem hagyta abba az öreg hölgyet, akkor jól ismeri. A régi emlékezet szerint.
- Nem, ez nem az - értelmezi a macska. - Csak egy udvarias fiú volt. Vagy a tanár ugyanazon a buszon vezetett. De ha a fiú volt egyszer egy öregasszony krumplihámozás, és ő neki ebben az időben rejtvények megoldódott, akkor volt egy üzleti ismeretség. És mindig segítenek egymásban.
- És milyen segítségre van szüksége?
- Egy kis napot szeretnék küldeni. Home.
- Vannak olyan napok? A fiú meglepődött.
- Meglátod - mondja a macska, és hirtelen felkiált: "Ki vette ki ezt a ceruzát?"
Galchonok Hvataika válaszol a kabinetről:
- Gyerünk! - Meghatározza a Matroszkint.
Csak vegye el a Hvataikaki-tól valami nem túl könnyű.
Fél óra múlva a macskája üldözte a házat. Végül levette a ceruzát.
A megvetésért ez a harag. És csak Matroskin el fog fordulni, hátulról ugorhat - és a faroknál ostorozza!
A macska mindig ugrott a mennyezetre.
És Fyodor bácsi felnevetett, míg könnyekké nem tört.
Végül a macska kitöltötte a levelet.
Tisztelt tudósok! Melegnek kell lenned. És hamarosan télen vagyunk. És a házigazdám, Fyodor bácsi, nem rendeli a természetnek a fát. Nem érti, hogy fagyni fogunk ezzel a kefével! Küldje el nekünk a nap otthonát. És akkor hamarosan túl késő lesz. Matroskin, aki tiszteletben tartja Önt.
Moszkvában, a Nap Fizika Intézetén, a Napsugárzás és Naplementék Tanszékén, az ablak ablakos tudósa, gombok nélkül. Van különböző zokni.
És akkor Sharik egy nyúl a fogakban. A nyúl pedig lóg a nyelvén, és Sharik. Mindkettőjüknek fáradt. Ám Sharik boldog, és a nyúl nem túl boldog.
- Itt - mondja az örömteli Sharik -, hogy megkapta.
- És miért? Kérdezi a macska.
- És így van. Mit fogsz vele csinálni?
- Nem tudom - válaszolja a kutya. - Az én szakmám vadászik -. És mit tegyen, a tulajdonos dönt. Talán az óvodába adja. Vagy talán lehúzza a pelyheket és megköti a kesztyűt.
"A tulajdonos úgy dönt, hogy fel kell szabadítani" - mondja Fedor bácsi. - Az erdőben élő állatoknak élniük kell. Nincs semmi, hogy gondoskodjunk egy állatkertről!
A labda szomorú volt, mintha egy villanykörte kiment volna benne, de nem vitatkozott. Fedor bácsi egy sárgarépát adta a nyúlnak, és kihajtotta a tornácra.
"Nos," mondja, "fuss!"
És a nyúl nem fut. Csendben ül és mindenre néz.
Akkor Matroskin aggódott: wow - egy másik bérlőt terveznek nekik! Nincs hova felvenni a sajátját!
Kivette a puskáját, Sharikino-t, és felkapaszkodott a nyúlra - és hogy ujja van a fülére! A nyúl már ugrott! Paweket szerzett a levegőben és a helyszínről egy golyó - egyszer! Maga Matroskin nem kevésbé félt - és egy golyót a másik irányba. Csak a közepén fekvő fegyver fekszik, és a füst felfelé kék.
Egy golyó a tornácon áll, és könnyek a szeméből. Fyodor bácsi azt mondja:
- Oké, ne sírj. Kitaláltam, mi köze hozzád. Megvásárollak egy kamerát. Fotó vadászattal foglalkozik. Állatokat küldesz és fényképeket készít különböző magazinokba.
Valószínűleg ez volt a legjobb megoldás. Egyrészt még mindig vadászik. És a másik - nem állatok nem lehet lőni.
És Sharik várta a fényképezőgépet, miközben a gyerekek várják a májusi ünnepeket.