Alapvető alakítási műveletek
Különböző módszerek formájában működik együtt az építészeti formával. Különösen a pusztító megközelítés is a formálás egyik módja. Megjegyezzük azonban, hogy ez a módszer számos egymást követő technikát magában foglal. Annak érdekében, hogy a forma-építési módszerek minden lehetősége érezhető legyen, kívánatos meghatározni a legegyszerűbb (alapvető) műveleteket. Ezután a jövőben az igényeiknek megfelelően bonyolultabb, "aggregált" formagyűjtő technikákká alakíthatjuk őket. Anélkül, hogy részletesen, azt mondják, hogy ilyen alapvető műveleteket: másolatot készíteni egy összetett tagot, a mozgás, a forgatást, tükrözést, átméretezés visszatartó elem arányban ( „zoom”), törlés (törlés) az elem. Mindegyik transzformációhoz szigorú matematikai leírások vannak. Mindazonáltal e műveletek teljesítése lehetséges az empirikus (kísérleti) szinten, valamint a mentális ábrázolások szintjén. Ezért ilyen műveleteket néha "képlet nélküli geometriának" neveznek. Számukra "páros" műveleteket kell hozzáadni, azaz Ilyen, amelyben legalább két objektum vesz részt. Ez a kereszteződés (bemetszés), az egyesülés (néha a kompozíciók tankönyveiben ez a technika "vágás" vagy "nyakkendő") és a különbség. Az alapképző műveletek grafikus illusztrációit az 1. ábrán mutatjuk be. I.5. Vegye figyelembe, hogy mindezen térbeli műveletek különböző változatban valósulnak meg a 2M és 3M grafika számítógépes csomagjaiban.
Ábra. I.5. Alapvető alakítási műveletek.
Elemek csoportosítása
A legegyszerűbb kompozíciós technika, amely lehetővé teszi a kezdeti helyzet véletlenszerűségének csökkentését.
A kompozíciós hatás a "tér-tömeg" kapcsolat rendezésének megjelenésével függ össze: a tér a csoportosított kötetek körül szervezett módon kezd áramlani (I.6. Ábra). A DIC-ben ezt az eszközt ritkán használják önállóan, általában a szervezet módszere specifikusabb és összetettebb, például olyan eszközök, mint a metrikus és ritmikus sorozatok, moduláris rácsok stb.
Ábra. I.6. Elemek csoportosítása.
Azonosság, kontraszt és árnyalat
A kompozíció eszközei közé tartozik az identitás, az árnyalat és a kontraszt fogalma.
Az identitás a DIC-ben az építészeti összetétel elemeinek teljes hasonlóságának elve.
A Nuance az építészeti forma elemeinek szoros állapotainak aránya.
A kontraszt az űr-térformák tulajdonságainak különbségeinek intenzívebb megnyilvánulása, ellentétben ezekkel a tulajdonságokkal.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a DIC-ben az elemek ilyen kapcsolatai lehetségesek, ha egy adott tulajdonságra azonosak, mások számára pedig árnyalat vagy kontraszt. Például két azonos méretű kocka azonos a tulajdonságban, de színben is kontrasztos, ha fehér és fekete festett. A fehér kockák (nagy és kicsi) a kontrasztosak, de azonos színűek.
Szimmetria, disszimetria, aszimmetria és antiszimmetria
Az építészet legszélesebb körben alkalmazott szimmetriája a tükörszimmetria. bal és jobb szimmetria. A szimmetria itt az, hogy az ábrán egyforma egyenlő részek a másikra vonatkoznak, mint előzetesen és tükröződését tükrözi.
Nem kevésbé ismert egyfajta szimmetria, mint az axiális szimmetria. vagy forgás szimmetriája. A teljes fordulatszámú vonalat, amely körül az alakot többször egymás után kombinálják, a szimmetria tengelyét nevezik, és az ilyen átfedések számát a szimmetria tengely sorrendjének nevezik.
A szimmetria összetettebb formái is lehetségesek. Például, ha átviteli és forgatási szimmetriát használ, akkor kaphat egy objektumot, például egy spirális lépcsőt.
Az aszimmetria a szimmetria fogalmával ellentétes fogalom. Aszimmetrikus formákban szimmetriaelemek hiányoznak.
A dysmimetria a szimmetriától való eltérés. A diszmometria általában az alkatrészek aszimmetriájából vagy elrendezéséből áll, amely általában szimmetrikus.
Az antiszimmetria poláris vagy kontrasztos tulajdonságokkal rendelkező szimmetria. Ha a négyzet fele fekete, és a másik fele fehér marad, akkor antiszimmetrikus formát kapunk; ugyanolyan tekintetben például két kocka, amelyek közül az egyiket csak a bordák képviselik.
A szimmetria, disszimetria, aszimmetria és antiszimmetria főbb sémáit az 1. ábrán mutatjuk be. I.7.
Ábra. I.7. a) szimmetria; b) disszimetria;
c) aszimmetria; d) antiszimmetria.