Viszonzatlan szerelem (Alexandr saukov)
Egész életében azt álmodta, hogy hasznos lesz
És ezzel a gondolattal ugrott el.
Gyors, gyors - ugorj át a mélységben,
Biztos voltam benne, hogy szerencsés voltam.
Az élet rövid, de nélkülem rövidebb,
Repülő, lelassult az idő.
Le fogják esni a földre, nincsenek pontok.
Így hát a felhő elhagyta az égen.
Ő csak egy Kapley volt,
Flown - néhány perc alatt élt.
A napsugár fény világít,
A színe által nyújtott szépség.
Meglepett: "Milyen szép,
Minden oldalról nézve, milyen jó
A különböző szivárvány színe túlcsordul,
Gyémántokkal ragyog. - Volt egy esélyem!
És egy sugár, amelyet a mennyből a szerelem hullott ki,
Utána futott, és nagyon boldog volt.
Ő volt ragadtatva ezek az érzések,
Szerencsés volt, mintha a kapunál lenne.
Hol van a földi paradicsom, ahol semmi sem szükséges,
Ahol az örök szeretet lakik.
Egy pillanat, egy jutalom,
Ezek a gondolatok izgatják a szívet, a vért.
És a jégesőállomány mellett,
- Igen jó, de csak mellette!
Szeretne minket, nagyon boldogok leszünk,
Szebb, mint ő, és nem lenne egyedül.
Egy csepp gondosan elmondta:
-Én azért hozták létre, hogy meghosszabbítsa az életet egy másikval,
És nem igazán érdekel Luchik,
Életet hozok a földre és minden élőlényre.
Egy szánalmas üveg dekantálóhoz,
-Hradink nem állt nevetve.
És Luchik csak a felhő, a célvonal,
- Magam mondta egy cseppet, egy kicsit dühös.
És a víz nélküli emberek teljesen fáradtak,
És vártak az esõ elsõ esésével.
Nevettek, cseppeket tettek,
Lerohantak a földre.
A bennszülött föld ölelés,
Luchik szerelme örökre maradt.
És az élet adta azt a Drop-ot,
És a szivárvány ott emelkedett.
És az emberek nem értik, milyen csoda,
A szivárvány égen a mágikus híd lóg.
Örömmel fogják csodálni,
A tiszta, tiszta szerelem szimbólumán!