Olvassa el az interneten, hogy megtalálja a boldogságot 7 nap alatt vagy az alatt, és egy mankóra! A polezhaeva inna - rulit szerzője - 5. oldal
- Igen, ez a Lapte, még mindig nem hívható másképp, az íján írták, hogy Lapot! Párhuzamról beszélek!
- Egor! Süket vagy mi?
- És hol van Crutch ... Maman és én úgy döntöttünk, hogy ő Kostya ... - Csak bámultam a ... brazen ... Egor ... még a nyelv sem fordul elő, úgy hívja ...
- Nem tudom ... Meg kell kérdeznem Vanka-tól, hogy miért ...
- Nos, az e-én, a legjobb barátom valami homlokát ráncol, de nem tudott semmit róla, hogyan?
- A tipp egyértelmű, mindent rögzítenek!
- Katka tette a kezét a templomához, és tisztelgetett.
- Igen, nem, vagy pedig az ön Ivánja elkezdi majd elkapni ... látni fogja, hogy érdekli a barátja ...
"Igen, mindent megtudok!"
- Csendesen ismerem a tiédet, jobb helyet foglalni az asztalnál, vagy hamarosan készen fognak enni shish kebabot!
Mindenki fáradtan üldögélt. Elhozták az első shish kebabot. Mindent égettem, hol ülhetnék ... Egor, hogy közelebb kerülhessek ... Nifiga nem jött ki, tovább ment hús. És felmerült-oh-oh-tengely, ivott minden kemény, én is a csapat nem maradt hátra, csak találtam magam pivasikom.
Volt egy vad összecsapás, Lapot mesélt néhány történetet gyermekkorából. Halványan hallotta, hogyan másztak néhány nagyapja lopni az alma, valamint, hogy amint az várható törvényei szerint a műfaj, elkapja őket, vagy inkább égett. Aztán megragadt egy kancsót, és futott velük az utcán. A fellépés egy faluban történt. Lapot pedig sajnálta, hogy az ijedtséggel elvesztette az összes almát, amely a mellén rejtőzik.
- És mi volt nagyon finom alma? - hangzott Andrey. Hossspadiiiiiiiiii, ez egy fárasztó, de ...
- Nem, persze! - A lapó még rozsosabbá vált, legyen az vodyary, majd a történetből, - zöld és savanyú, de NAHALYAVU.
Mindenki rohant, de aki nem így csinált gyermekkorban? És én is. Bár valószínűleg Andrew nem. Egy homokzsákban kellett ülnie egy pillangóval, amely még mindig a homokozóban volt. A furat. És a feleség ugyanaz. A természetre ül, a földön, de a hús egy késsel és villával ... Eshkin fény ...
A kis fülek furcsán nézték ezt az eljárást, olyan arca volt, hogy nem tudtam elviselni és nevetni. Rám nézett, és elkezdtünk nevetni egy párra! Röviden, 20 perc alatt kifejezetten skentobasilis! A neve, egyébként, Lesha. Amikor megkérdeztem, mi a beceneve, azt vártam, hogy hallottam valamit, mint Cheburashka vagy Petty ... Nifiga ... BOLD. Gyanakodva néztem szőke hajára, különös módon, nem láttam egy proletint ... logika, hogyan élhetnék ily módon? Kibaszott becenevek, ahonnan ...
Később, Yegor-Kostyl csatlakozott hozzánk. Valami amit nem iszott ... De Katya azt mondta nekem, hogy a bázisán a szarba vetette magát ... oh. A! Tehát ő vezet! Igen, igen, "a cseresznye kilenc" ... Mindenki meglepetten nézett rám, kiderült, hogy hangosan énekeltem. Katka gyors pillantást vetett Yegóra, aki úgy tűnik, nem értette a nicherta-t ...
De valaki saját módján értelmezte az üvöltésemet:
- Jól van! Nincs elég dalunk! Doboz, kiút!
"Igen, ma én kijutok!" Van egy szakácsom neked, így az énekes is?
Wow! Ez a hang ... valahogy ebben a zűrzavarban még nem hallottam. A fenébe is, rá kellett dolgoznia a rádión! DJ!
- És miért vitte el a gitárt? Gyere, gyerünk! - Lapot már 5 kopecket is beillesztett.
Körülnézettem, és ahonnan olyan sok ember van, nagy számban jöttünk, nem vettem észre semmit, biztosan van egy ember! Mindenki ránézett Crutch-ra. Ehhez beadott egy gitárt, ő magáévá tette, mint rodnenkuju ...
"Inkább megölelnék ..."
- Mondott nekem valamit? Kérdezte a kopasz Leszek-t, aki a kopasz típus.
- És? Nem-ee! Magával!
Tudatosan kuncogott.
- Mi énekelni? A megkérdezett megkérdezett.
- A szerelemről! - suttogta egy lány. Egy ölelésben ült, egy ropogós pamutból, a toma soha nem találkozott, ismét összeillesztettek és megkérdezték a szerelemről szóló dalt.
Tényleg azt hittem, hogy Egor elkezdett énekelni egy filmet mákos szar ... És énekelt egy dalt Chizha:
- És nem énekelek egy dalt a szerelemről,
Ne gondoljon rám, egy új műfaj,
Popposovey motívum és költészet,
És egész életemben díjat kapok ...
Bliiiiiiiiiiiiiiin, nos, mindent, Alka, akkor Khan ... Ha bámulok rá egész este, de most ... Úgy éreztem, mint egy kisebb goosey, csak 16 éves lehet, mint a fiú csak azért, mert ő játszik félelmetes gitár és énekel félelmetes! Nem tudtam kinyitni a szemem. Nem tudom, hogy elégedett-e a daldal az ügyféllel, de aztán megkérdezték - a szerelemről! De személyesen oh-yoi örült nekem, különösen most, amikor én, enyhén szólva, podvypimshi ...
Aztán számos kérés szerint többet énekelt, én is meg akartam rendelni egy dalt. Nos, mi, mindenki énekel, de én? Szeretném, ha az identitást éneklik nekem! És felkelt, és elment a sült húsba, bejelentve egy kis szünetet.
És tovább. Valószínűleg ettől a pillanattól kezdődik az egész történet. Aztán úgy döntöttem, hogy valami fáradtnak éreztem magam, figyelni és nyáladozni. Itt az ideje, hogy cselekedjünk!
Határozottan felálltam, egy kicsit oldalra vezetett. Egy józan gondolat villant át rajta, hogy egy ilyen félig részeg állapotban jobb, ha nem csinál semmit, de egy részeg gondolat megölte. Inkább vagyok. Egy részeg gondolat azt mondta, hogy itt az idő! Miközben egyedül van a grillsütőn - el kell vinni!
Nos, elmentem a támadáshoz! Katya igyekezett vandalizálni valamit, én valahogy nem érdekelt. Épp most volt időm észrevenni, hogy Vanka összeszorítja a 32 fogat. A parazita. Matchmaker helyi, átkozott.
A grill grillhez mentem. A mankó még csak nem is fordította a fejem irányába.
- Helló! - és válaszul csend.
"Annyira társaságos vagy?" Vagy csak velem?
- Szóval - fordult hozzám, és a gyerekekre pillantott az asztalnál. Ebben a pillanatban bámultak ránk, mert szemtől szembe fordult velük, körbe-körbe állt, és előttem állt, és hatalmas háttal borított minket. Valaki az asztalnál száguldott, nem döntött úgy, hogy megcsókolna ide! Nem bánnám! De a nifiga hasonló!
- Allah, most azonnal értünk egyet, nem ismerjük egymást, azt hiszem, hogy az esküvő után Vanka egyáltalán nem fog meglátogatni, ha csak véletlenül, tehát nem szabad beszélnünk, nyilvánvalóan kifejeztem magam?
Én egyszerűen egyszerűen. Milyen fajta dolog ez? Pontosan mit? Az ökölbe szorítottam az oldalamon, előrehúzták a mellkasomat, egyszerűen nem voltam elég oldalaim, felemeltem a fejem magasabbra, mert fölöttem állt, mint egy istálló.
- Nem, nem értettem, de mit nem akar velem kommunikálni? Mindent meg akar, de nem akarja! És mint én, rosszabb vagyok, mint minden? Nem, énekel minden dalnak, de nem akar beszélni velem, nem, nos, nem értem ...
Aztán becsukta a száját a kezemmel! Nem, jól kitalálod, mi? Naglesh. E-én!
"Ne mindig zárd be a száját?" - A kezembe szorítottam, nem volt kényelmes beszélni. Távolította el a tenyerét. Kár, egyfelől. Lehet, hogy valahogy erotikusan megcsókolják, vagy valami ... Bár nem valószínű, hogy erotikus ...
- Alla, te. Számomra. NEM tetszik. Ez világos?
- Igen-ah-ah? Bámultam rá.
- Igen. - Körbejárt, és lépést tett a grillrács felé. Én lépett utána.
- És miért? Nem ismer engem? Abszolút! Vagy úgy érted, hogy nem vagyok túl magas és nem túl csinos? Vagy úgy érted, hogy egyáltalán nem vagyok szép, vagy ...
- AAAAAAAA, fogd be. Ismét rám nézett. - Vanya már egy hónapja dicsérte önt. Szóval hallottam rólad.
- Nifiga dicsérte, hogy már nem akarsz velem beszélni ...
- Nem így van, oké?
- Megvan ... - csendesen elkezdte megrohanni a szenet. Megközelítettem, elvittem a botot, amellyel együtt dolgoztam, és beletettem a tóba. Yegor üres tekintettel bámult rám.