Antikoaguláns terápia az alsó végtagok mély és felszíni vénái akut trombózisának kezelésében

VN Zolkin, I.S. Tishchenko

Sebészeti Betegségek Tanszék, Gyermekgyógyászati ​​Kar, Orosz Állami Orvostudományi Egyetem, Moszkva

1. Nagyobb hatékonyság [18].
2. Kisebb adagolási gyakoriság.
3. Kevesebb szövődmény (heparin indukálta thrombocytopenia, osteoporosis) [19, 20].
4. A kezelés lehetősége járóbeteg környezetben.
5. Nincs szükség laboratóriumi megfigyelésre.
6. A gazdasági előny a kezelési költségek 60% -kal való csökkenése az UFH-hoz képest, különösen a járóbeteg-szakemberek esetében [21].

Az LMWH jelenlegi hiányosságai nem alapvető fontosságúak:

1. Nem alkalmazható heparin-indukálta thrombocytopenia esetén.
2. Az APTTV-n keresztüli hatékonyságot nem értékeljük.
3. Ne alkalmazzon epidurális érzéstelenítést.

• az ödéma dinamikája;
• a fájdalom szindróma csökkentése;
• PE jelenléte vagy hiánya;
• az antikoaguláns terápia által okozott specifikus szövődmények gyakorisága és súlyossága;

• ultrahangos angioscanning adatok:

• a trombotikus folyamat dinamikája proximális vagy disztális irányban;
• a thrombus rögzítése a thrombosis kezdeti flotációs jellegével;
• a recanalizáció előfordulása.

Eredményeink szerint e két antikoaguláns hatása teljesen összehasonlítható. Mindegyik beteg jó klinikai eredményt kapott. A PE nem volt klinikai manifesztáció. Ezen túlmenően az ilyen komplikációk például a heparin indukálta thrombocytopenia, a vérzéses szövődmények vizsgált betegekben nincsenek jelölve. Az ultrahangos vizsgálat dinamikus (a 3. és a 10. nap kezelés után), a forrás vénás trombózis határai nem változtak, megbízható korai jelei újracsatornázásában 10. napján terápia volt megfigyelhető.
A Fraksiparin-t olyan betegeknél is alkalmazták, akiknél a trombózis flotációs jellegű volt, azaz embo- lógiailag veszélyes volt. Hangsúlyozni kell, hogy mindezen betegek különféle beavatkozásokon mennek keresztül, amelyek különleges éberséget igényelnek a hemorrhagiás szövődmények kialakulásában a posztoperatív időszakban. Ezekben az esetekben a retrombózis kockázatának minimálisnak kell lennie, ami viszont nem csak a műtét azonnali sikerességétől, hanem a posztoperatív időszakban megfelelő antikoaguláns terápiától is függ.
Huszonhárom beteg trombektomiát kapott a közös comb-vénából és egy felületes femorális vénás ligálásból, 14 - felületi femorális vénás ligálásból. 47 beteg került beültetésre cava szűrővel. Egy páciens katéteres trombektómia következett be az alsó vena cava-ból és egy cava szűrő beültetése. Az operált betegek egy csoportjában nem észleltek műtét utáni szövődményeket. Az elmúlt években széles körben használtunk trombektómát a thrombus flotációs karakterére. E művelet végrehajtása csökkentheti a krónikus vénás elégtelenség fokát a poszttrombotikus betegség előfordulásában.
Az akut mélyvénás trombózisú antikoaguláns terápia a konzervatív kezelés legfontosabb módszere. Az UFH feletti előnyök és az LMWH nagyobb biztonsága teszi őket a választott gyógyszereknek. Az LMWH hosszú távú használatának lehetősége más, tagadhatatlan előnyt jelent az UFH-val szemben. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a mélyvénás rendszerben elterjedt trombózis esetén a felületi vénák thrombophlebitis elleni antikoaguláns terápiájának alkalmazása javasolt. Az aktív sebészi taktika megfelelő antikoaguláns terápiával kombinálva lehetővé teszi a jó eredmény elérését az inferior vena cava rendszer akut embologogén trombózisában.