A sergei kecske meséi

Egyetértsünk veled - mondta a Hedgehog. - Csak beszéljünk az üzletről, de csak így - ne beszélj.
- Hogy van? - kérdezte Medvék kölyök.
- Nos, beszélünk és beszélünk - mondta a Hedgehog. - Beszélgetünk. De jobb, ha csendben maradsz, és ha igen, akkor igaza van.
Tél volt. Hedgehog Baba Bear séta a mély hóban a síléc és Teddy most gondolt, hogyan lehetne így feltalál valamit mondani, hogy nem csak így van, és a céltábla.
"Azt mondom: nézd milyen szép! Gondolatmedvék kölyök. - Azt fogja mondani: látom magam. Azt mondom: remek, Hedgehog, hogy veled megyünk át az erdőben! Azt fogja mondani: Uh-huh. Nem, ez nem a lényeg. De mit kell mondani. "
A Medve kölyök pedig összeszorította a fogát, és összevonta a szemöldökét.
- Nézd, milyen szép! Mondta a Hedgehog. A kis medve néma volt.
- Nagyszerű, Teddy Bear, hogy átmegyünk veled az erdőben! A medvecse nem válaszolt.
- Miért hallgatsz?
A Teddy Bear még csak nem is nézett a Hedgehogra: ő adta magának a szót, hogy ne beszéljen, és most hallgatott.
A Hedgehog mindent elfelejtett, és folyamatosan beszélgetett.
Gyere a Pigletbe.
A malac rendkívül vendégszerető volt: mindenkit meghívott az asztalra.
- Nagyon örülök, hogy látlak a helyemen - mondta Piglet.
"Nagyon boldogok vagyunk" - mondta a Hedgehog. A kis medve néma volt.
- Annyira örülök, hogy jöttél - mondta a Malac.
- Hosszú ideig akartuk - mondta a Hedgehog -, de nem tudtunk elégetni.
- Nagyon ízletes - mondta a Hedgehog.
- És maga, Medve kölyök?
- A Little Bear alig hallja? A Piglet csendesen megkérdezte a Hedgehogot.
Az úszómedencével az oroszlán tüsketecskével megpördítette a medvecut az asztal alatt.
A kölyök evett, szorító fogak.
A disznó valahogy kényelmetlenül érezte magát, hogy itt a vendég ül, eszik, és nem mond egy szót sem, és hangosan, a fülében mondta a medvéket:
"Tetszik a szívem?" Ez mész! Egyenesen a méhekből!
Kis medve nagyon szeretném azt mondani, hogy - igen, a méz figyelemre méltó, hogy már régóta eszik ez a méz, az igazat megvallva, ez a méz nem így van, de ez nem volt benne biztos - a köröm, és ezért nem - kérdezte egy szót.
Hogy egy szamár szörnyű álom volt
Az őszi szél fújt. A csillagok csillogtak az égen, és egy hideg, kék csillag vette át a fenyőfát, és megállt Oslik háza előtt.
A szamár az asztalnál ült, fejét a patakra fektette, és kinézett az ablakon: "Milyen szöges csillag" - gondolta. És elaludt. Aztán a csillag közvetlenül az ablakához süllyedt és azt mondta:
- Milyen hülye szamár! Annyira szürke, és nincsenek öklük.
- Fangs! Mondta a csillag. - A szürke sertésnek van egy csengője és egy szürke farkas, de nem.
- Miért kell nekem? Kérdezte a szamár.
- Ha van ínyöd - mondta a csillag -, mindenki fél majd tőle.
És hirtelen gyorsan pislogott, és a szamárnál, az egyik és a másik arca mögött, a kutya mentén nőtt.
- És nincsenek karmok - sóhajtott a csillag. És karmai lett. Aztán szamár az utcán találta magát, és látta a Hare-t.
-Zdr-r-ravstvuj, a farok! Kiáltotta. De a kasza minden lába után rohant, és eltűnt a fák mögött.
- Miért félek tőlem? Gondoltam szamár. És úgy döntött, hogy meglátogatja a medvecikust.
Tuk-tuk-tuk! A szamár kopogott az ablakon.
- Ki van ott? - kérdezte Medvék kölyök.
- Én vagyok, szamár - és meglepte a hangja.
- Ki az? - ismételte a medvecut.
Medvecik kinyitotta az ajtót, hátrahúzódott, és azonnal eltűnt a tűzhely mögött.
- Mit csinál? - kérdezte Donkey. Belépett a házba, és leült egy székre.
- Mit akarsz? - Megrémült hangot kértek a kályha mögül.
- A sirály pr-r-rishl inni - morogta a szamár. - Van azonban furcsa hangom - gondolta.
- Nincs tea! Kiáltotta a Medve kölyök. "A szamovár fogyott!"
- Milyen vékony volt. Most adott neked egy új szamovárt ezen a héten!
- Nem adtál nekem semmit! Ez a szamár adott nekem egy szamovárt!
- Hogy érted? Szeretem a tr-r-ryku!
- A gyógynövény? - Kihúzódott a kályha mögül.
- Nem vagyok farkas! Mondta a szamár. Hirtelen összeszorította a fogát.
Megragadta a fejét, és ... nem találta meg a hosszú bolyhos fülét. Ahelyett, hogy kemény, rövid füleket találtak ki ...
A padlóra nézett - és megdöbbentette: a karmos farkasemberek lógtak a széken ...
- Nem vagyok a Farkas! - ismételte meg a szamár, és rákattintott a fogára.
- Mondja meg! - mondta a Teddy Bear, és kijött a kályha mögül. A lábaiban egy rönk volt, és a fején - az olvasztott vajból készült edény.
- Mit gondolsz? - A szamár kiabálni akart, de csak harsányan morgott: - Rrrr.
A medve egy rönköt ért el, és megragadta a pókert.
- Úgy teszel, mintha a barátom, Donkey? Kiáltotta. - Te?
- Őszinte, nem vagyok farkas - motyogta a szamár, és visszavonult a tűzhely mögött. - Szeretem a gyomokat!
- Mi van. A fű. Nincs ilyen farkas! Kiáltotta a Medve kölyök; Kinyitotta a kályhát, és felkapta a tűzből égő tüzet.
Aztán a szamár felébredt ...
Valaki kopogott az ajtón, annyira, hogy a horog ugrott.
- Ki van ott? A szamár finoman kérdezte.
- Én vagyok! - hívták az ajtó mögött Medve kölyök. - Ott vagy, alszol?
- Igen - mondta a szamár, feloldva. - Egy álmot figyeltem.
- Hát. Said Medvék kölyköt, leült egy széken. - Érdekes?
- Ijesztő! Farkas voltam, és pókerként lüktetett.
- Igen, azt mondanád, hogy te - szamár!
- mondtam - sóhajtott Donkey -, de még mindig nem hittél. Azt mondtam, hogy ha még Wolfnek is tűnnék, akkor még mindig szeretem a füvet csípni!
- A következő alkalommal - mondta Teddy Bear -, álmodban mondod: "Teddy bear, és tudod, te és én beszéltünk. - És hiszek neked.