Olvassa el online e-book arany kulcsát, vagy a Pinocchio-beszélő krikett kalandjait
A lépcsõ alatti szekrénybe rohanva Buratino a szék lábához közeledett.
- Miért gondolnál másra egy ilyen dolog?
Ne felejtsük el, hogy Pinocchio csak az első nap volt születése óta. Gondolatai kicsik, kicsiek, rövidek voltak, kicsit csekélyek voltak.
Ebben az időben hallottam:
- Crie-Cree, Crie-Cree, Cr-Cree.
Buratino elfordította a fejét, és körülnézett a szobán.
"Itt vagyok", a curry-cree.
Pinocchio egy olyan lényt látott, aki kissé olyan volt, mint egy csótány, de fejjel, mint egy szöcske. A kandalló fölé ült a falon, és halkan feltörte, - krie-kri, - olyan volt, mint a szivárványszerű szem, mint egy pohár, az antennákkal mozgatva.
- Hé, te vagy?
- Beszélő krikett vagyok - felelte a teremtő -, több mint száz éve éltem ebben a szobában.
- Itt vagyok a mester, menj innen.
- Hát, elmegyek, bár szomorú, hogy elhagyom a szobát, ahol száz éve éltem - mondta a Talking Cricket -, de mielőtt elmegyek, figyelj néhány hasznos tanácsot.
- Ochchchen Szükségem van a régi krikett tanácsára.
- Ó, Pinocchio, Pinocchio - mondta a krikett -, hagyja el a kényeztetést, engedelmeskedj Carlonak, ne járjon ok nélkül, és holnap elkezd iskolába járni. Itt van a tanácsom. Ellenkező esetben szörnyű veszélyek és szörnyű kalandok várnak rád. Az életedért nem adok és halott száraz legyek.
- Egy pochemchu-nak? Kérdezte Buratino.
- De látni fogod - a tisztelt embernek - felelte a Talking Cricket.
"Ó, te száz éves csótány-csótány!" - kiáltott Pinocchio. - Leginkább a világon szeretek szörnyű kalandokat. Holnap egy kis fényből kijutok a házból - felmászok a kerítésekre, megsemmisítem a madárfészket, megcsókolom a fiúkat, húzom a kutyák és macskák farkait. Még mindig nem gondolok erre.
- Sajnálom, sajnálom, Pinocchio, keserű könnyeket hallatsz.
- Egy pochemchu-nak? - kérdezte ismét Pinocchio.
- Mert hülye fafeje van.
Aztán Pinocchio ugrott egy székre, egy székről az asztalra, megragadott egy kalapáccsal, és lövöldözte a Talking Cricket fejébe.
A régi ügyes krikett sóhajtott, s bajuszát kószálta ki a kandallóból, örökké ki a szobából.