Mi állunk, Marta artyukh, keresztény versek

Mire állok? Hirtelen felmerült a kérdés.
Nem számítottam rá.
Mintha egy éles kést szúrtak az agyamba,
És abbahagytam a lélegzést és láttam.

Nagyon értékeljük magunkat,
Szeretjük magunkat, magunkat ápoljuk.
És úgy tűnik, kedves vagyunk,
Alig fogunk megbántani magunkat.

Nagyon büszkék vagyunk arra,
Ha valaki megbánt, akkor sértőek vagyunk.
Ne bocsásson meg nekünk, nehezebbek vagyunk,
És csak mi magunk mi mindent látunk.

Egy másik szenved, nincs üzleti előttük,
Van valaki sírva, nos, büszkék vagyunk.
És az én hibám, nem érdekel,
Magunk is tudjuk az árat, ez szilárd.

Tehát büszkék vagyunk rá mindezt egy sorban,
Nem tudva, hogy akkor gőzünk vagyunk.
És hogy az Úr irgalmas nekünk,
Annak érdekében, hogy könnyen viseljünk minden terhet.

Mi állunk itt?
Isten nélkül csak por vagy hamu vagyunk.
És nincs életünk a mi árunkért,
Kiderül, csak a szél fúj.

De büszkék vagyunk, ma bevalljuk,
Hisszük, hogy Isten nélkül élhetünk.
De ha nincs Ő, akkor elhanyagolhatóak vagyunk,
Csak a kezünket kell összehajtanunk.

De volt Golgota és a kereszt,
Volt Jézus, az Isten Fia és Pilátus.
A szájról, mint mi, rohadt,
És az Isten Fia keresztre van feszítve a büszke miatt.

Itt volt fizetni,
Nem számítunk pénzbe.
Nem mérhető, nem terjedelmes,
És még álmokat sem álmodtunk.

Mire vagyok állva? Már értem,
Áram nem arany, ezüst.
De az Isten Fia, ez az én díjom,
És nagyszerű küldetést kaptam.

És ha elfelejtem ezt az áldozatot,
Szánjon nekem a Teremtő előtt.
Ki adta a Fiút, számomra a fizetést,
Az Atya nagyon drága volt.

Mindannyiunknak meg kell állapítanunk magunknak árat,
Legyen nagyon büszke a szemeidre.
Vagy fogadja el a kálvári áldozat árát,
Mosott a könnyek bocsánatáért.