Tanári közlemény, szimmetria - aszimmetria a művészi forma harmonizálásának eszközeként
A művészi forma összehangolásának eszközei
:
szimmetria és aszimmetria
- az elemeknek a tengelyhez vagy forgás középpontjához viszonyított elhelyezkedése jellemzi. Ha ugyanaz, akkor a kompozíció szimmetrikusnak tűnik. Ha kis eltérések vannak az egyik irányba vagy más - disszimetrikusan. Jelentős eltéréssel válik
aszimmetrikus
. A szimmetriának köszönhetően a képi egész jobb és bal oldala rögzített, a középpont és a képzeletbeli tengely kiemelkedik. A szimmetria az egyenértékűséget, a funkciók egyenlőségét jelenti. A szimmetria miatt a kompozíció stabilitást, egyensúlyt nyer. A szimmetria a rokonságot, a hasonlóságot jelenti, de ellentétes eszközként is szolgálhat (szimmetrikus kép, kontrasztos hang vagy színű, szemben a két ellentétes alakkal) pszichológiai értelemben. A szimmetrikus összetétel három fő típusa van: tükör, axiális, csavar.
Tükörszimmetria
ugyanolyan elrendezéssel van kialakítva, mint a fő tengelyhez képest, amely a vízszintes vagy függőleges kompozit sík középpontján áthalad. (Mintapéldák négyzet).
Axiális szimmetria
tipikusan egy olyan térfogat alakra jellemző, amelynek középső függőleges tengelye szimmetriája és az elemek egységes elrendezése ezen a tengely körül. (Példa egy hengerre).
Helikális szimmetria
tipikusan egy ugyanolyan központi tengelyű térfogatforma esetén, és az elemek egyenetlen elhúzódása hosszirányban, ezek összehúzódása és elmozdulása e tengelyhez képest. Tipikus példája a héj formájához hasonló forma. A szimmetria statikus karaktert ad a képnek. Az aszimmetria megtöri, megtartva azonban a tengelyhez viszonyított tájékozódást, bár ettől eltér. Az aszimmetria dinamikus kezdetét veszi. A kompozíció egyidejűleg tartalmazhat szimmetriát és aszimmetriát. Ezután a másodlagos, aszimmetrikus részek alárendeltségén és a fő szimmetrikus alakon alapul. Ezzel az alárendeltséggel megalakul a teljes kompozíció vizuális egyensúlya. Olyan helyzetben érhető el, amelyben a főelem aszimmetrikus az általános alakhoz képest, és részei szimmetrikusak, és fordítva. A legnehezebb eset a kompozit egyensúly kialakítása a különböző ferde irányokban elhelyezkedő szimmetriatengelyű elemek között. Bonyolult tér-térbeli kompozíciók kialakítására jellemző. A harmonikus formák mélységérzetét és a szimmetrikus formázás mintáit meg kell értenünk ahhoz, hogy ezek a kompozíciók egyensúlyba kerüljenek. Különösen fontos figyelembe venni a műanyag formának különböző térbeli és különböző nézőpontokból történő érzékelésének sajátosságait. Ezzel az észleléssel akár szinte szimmetrikus kompozíció vizuálisan is aszimmetrikusnak tekinthető, és az összehangolásának feladata ebben az esetben további komplexitáshoz vezet. A probléma megoldása fokozott figyelmet és mély harmonikus összetételű érzést igényel.