1. lecke
A régi angol idők magánhangzók és mássalhangzók.
Korreláció a germán magánhangzókkal és mássalhangzókkal
És más indoeurópai nyelvek
a wynn betű neve), amely az ókori angol írót használta. Később (az oktatási kiadványok ősi angol szövegeket), úgy helyébe a levél w, amelyet azért vezettek be a brit chart Norman írástudók a XI században. A grafikus kép az uu di-grafikon ligature-ja, amelyből a w betű modern neve megtörtént. Befolyásolja a rovásírásos betűk régi grafikus ska žalos a tényt, hogy a nevét néhány betűt a latin ábécé vitae korreláltak a nevét a rúnák. Így, írni-egyezéstelismerem SOP nevezik [KE: n] és képviseli a hangokat a levél / k /, és a / k „/ 1:
az első sor magánhangzója előtt, mély, palatalizált stop hangzásként (k '', hasonlóan az orosz puha hanghoz [k '], amelyet például a mozi szóban jelenik meg): cild;
minden más pozícióban továbbította a halott kulcs / k /: cann rejtetlen hangját.
Megjegyzés: A / si: / levél modern neve a régi francia, nem latin nyelv grafikus normáit tükrözi.
Az óangol nyelvén számos levelet használták, hogy több hangot közvetítsen. Így a levél 3 a pozíció után a hang láb első sorban vagy mielőtt első magánhangzó jelölésére CHalas-sound / y „/, azaz sredneyazychny zöngés rés hang, mint az ukrán lágy / r” / - Kifelé. A szó elején az első sor magánhangzókja előtt - / j /: z a. 3'eldan.
Abban a helyzetben, miután Mr. és ez a levél, a hang átvitelére / u /, azaz veláris (veláris) zöngés hasított balra (hasonlóan a modern ukrán hang [g]) között vissza magánhangzók: agazap (todraw).
A konzonán után vagy a szó elején a konzonáns előtt a pozícióban a 3 betű jelöli a hátsó nyelv zárójelét / d /: a (togo), sin3an (beszúrás).
Bizonyos esetekben a szó elején az általános német hangot / j /: 511n3 (fiatal) adására használták.
A betűk, f, s, |>, 8 intervokalikus helyzetben, és abban a helyzetben közötti magánhangzó és szonáns kijelölt rezonáns rés, azaz a korom, illetve / v /, / z /, / b /, az összes többi helyzetben vannak ejtik, mindketten süket rés, vagyis /
Megjegyzés: Ha a közbeeső helyzet a megközelítés és a gyökér találkozásánál történt, akkor nem volt hang: ze-jpencan.
A régi angolul, ellentétben a többi ősi germán nyelvvel, hosszú volt a mássalhangzók - gyermeteg (geminates).