A technikai diagnózis rendszer felépítése
5. ábra. Az STD rendszer felépítése.
Az STD funkcionális elemei: 1 - jelérzékelők; 2 - kommunikációs vonalak; 3 - kapcsolók; 4 - átalakítók; 5 - mérőműszer; 6 - mutató; 7 - összehasonlító eszköz; 8 - tűréshatárok; 9 - a műszaki állapot típusának jelzője (rögzítő vagy tárolóeszközként használható); 10 - vezérlő eszköz; 11 - szabályozók; 12 - a prediktor eszköz.
Az STD a technikai diagnózis és a diagnosztikai és ellenőrzési eszközök tárgyán alapul.
A diagnosztikai folyamat első működése azon jelek származtatása, amelyek paraméterei jellemzik a rendszer állapotát. Ez a művelet információérzékelővel történik. A kommunikációs vonalon keresztül az információ továbbításra kerül a technikai diagnosztikai eszközökhöz. Az SDT fő alrendszere olyan mérőeszköz, amely biztosítja a meghatározott pontosságú diagnózist. Mivel a mérőberendezés nem tudja mérni a RES jelének minden paraméterét, a WTTC komponensei kapcsolók és átalakítók. A mérőberendezés kimenetén az információ a RES műszaki állapotában keletkezik. Ezeket az információkat a megjelenítés különféle módjaival lehet bemutatni az üzemeltetőnek, vagy automatikusan továbbfeldolgozható további felhasználásra.
Az információfeldolgozás fontos eleme a tűréshatárokkal kapcsolatos információk összehasonlításának mûködése annak érdekében, hogy döntést hozzon a termék technikai állapotának típusáról. A döntés meghozatala után még két műveletet hajtanak végre: az első - a termékminőség-kezelés működését; a második egy ösztönző művelet. A prediktív eszközök lehetővé teszik a termék állapotának meghatározását a jövőben a rendszer aktuális és múltbeli állapotáról. A diagnosztikai és ellenőrzési folyamat eredményeképpen döntés születik a műszaki állapot típusáról, azaz arról, hogy a diagnosztizálni kívánt termék használható-e vagy üzemképtelen-e. A munkakörülmény meghatározza annak lehetőségét, hogy a terméket funkcionális célra használja. A diagnosztikai mutatók kvantitatív jellemzőit az objektum állapotának és a diagnózis eszközeinek, valamint a műszaki állapotra vonatkozó döntési valószínűségeknek kell bemutatnia.
A műszaki diagnosztikai rendszerek mutatói.
A komplex rendszerek technikai diagnózisának folyamata az MRO folyamatok szerves részét képezi, ezért a RES és az egyes komponensek megbízhatóságát jellemző minőségi mutatók rangja egyidejűleg a RES-nek a műszaki diagnózis tárgyaként vagy azokkal egyidejűleg történő mutatói lehetnek. Másrészt az objektum STD-ben diagnosztizálódik, ami viszont azt jelenti, hogy a rendszer és a diagnosztikai objektum számos paramétere elválaszthatatlan. A RES technikai diagnózis tárgyát képező paraméterek szokásos módon csoportokra oszthatók, amelyek jellemzőek:
A REF követelményei a technikai diagnózisban
Konstrukciós alkalmazkodóképesség a RES-ben a diagnózishoz és az ellenőrzéshez
A REE technikai diagnosztikai igényeit az MRO stratégiák határozzák meg, amelyek során a termékek műszaki állapotát ellenőrzik. Ebben az esetben az objektumok mutatói:
- a diagnózis gyakorisága
- a diagnózis középideje. Ebben az esetben a működési idő függvénye.
A RES diagnosztikai képességét a paraméterek, azok tűrései és származékai határozzák meg, amelyek meghatározzák a termék műszaki állapotának típusát. A diagnózis legfontosabb mutatója az operability monitorozásának paraméterei. Mennyiségi szinten ez a mutató számos paraméterrel meghatározható:
A diagnózhatóság második indikátora az egészségügyi ellenőrzés teljességi tényezője. Mennyiségi meghatározása a kifejezésből. Itt a termék monitorozott összetevőinek hibája teljes áramlási paramétere a termék összes komponensének hibaáramának teljes paramétere. Ha a hibaáramlás paraméterei ismeretlenek, akkor megközelítőleg meg lehet határozni, a következő kifejezéssel:
, ahol - a diagnosztikai paraméterek száma, - a műszaki állapot paramétereinek száma, amelyek felhasználása biztosítja az ellenőrzés módszeres megbízhatóságát.
A diagnosztikai folyamatban fellépő hiba helyének megkeresését a hibakeresés mélysége jellemzi, amelyet az objektum alkotóelemének pontossággal történő azonosítása határoz meg, amelyhez a hibahely meghatározása megtörtént. Mennyiségi szempontból a hibakeresés mélységét a hibakeresés mélységi koefficiensei becsülik meg, amelyet a következő kifejezés határoz meg:
, ahol az objektum egyértelműen megkülönböztethető összetevőinek száma az elfogadott megosztási szinten, a pontossággal, amelyhez a hiba helyét meghatározzák - az objektum összes alkotóelemeinek a pontosságát, amelyre a hiba helyét meg kell határozni.
A megújuló energiaforrások konstruktív alkalmazkodóképességét a diagnosztika és az ellenőrzött eszközökkel az előírt eszközökkel jellemzik a kontrollálhatóság és kvantitatív módon a diagnózis és ellenőrizhetőség mutatói. Ilyen indikátorok a következők:
- a diagnózis átlagos működési időtartama. A gyakorlatban az egyetlen diagnózis működési időtartamának matematikai várakozása adódik.
- a diagnózis átlagos működési összetettsége
- A diagnózis átlagos költsége.
- a diagnosztikai eszközökkel rendelkező interfész eszközök egyesítésének együtthatója. Mennyiségi meghatározása a következő kifejezéssel:
, ahol az egyesített eszközök száma, az interfész eszközök teljes száma.
- a termék jelzései paramétereinek egyesítésének együtthatója. Mennyiségi meghatározása a következő kifejezéssel:
, hol van az egységes diagnosztikai paraméterek száma, - a paraméterek teljes száma.
- laboratóriumi együttható a diagnosztikai termékek előállításához. Mennyiségi meghatározása a következő kifejezéssel:
- a termék diagnózisának előkészítésének átlagos összetettsége,
- a diagnózis fő összetettsége.
- a speciális diagnosztikai eszközök használatának együtthatója
- a soros diagnosztikai eszközök térfogata, - a speciális diagnosztikai eszközök térfogata.
A megújuló energiaforrások állapotára vonatkozó döntés és a típusok egyikének (működőképes vagy nem működtethető) kijelölése csak az ezen állapotot jellemző diagnosztikai paraméterek mérésével és összehasonlításával végezhető.