Palliatív kezelés onkológiában, nőgyógyászatban és szülészetben
A palliatív ellátás célja az életminőség javítása és a beteg aktív életének minél tovább meghosszabbítása. A WHO meghatározása szerint a palliatív ellátás célja a betegek szenvedéseinek enyhítése, ha minden más lehetőség kimerült.
A palliatív kezelés alapelvei:
• ismeri fel az életet és a halált természetes folyamatokként;
• ne gyorsítsa fel a halál bekövetkezését, hanem ne szenvedjen szenvedést;
• a fájdalom enyhítése és a rosszindulatú daganatok egyéb megnyilvánulásainak kiküszöbölése;
• Amíg lehetséges, meghosszabbítja a beteg aktív független életét;
• Páciens életének és halála után pszichológiai támogatást nyújtson rokonainak.
A palliatív kezelés alapjai:
• az egyes tünetek súlyosságának felmérését tartalmazó felmérés;
• a kezelési kilátások meghatározása;
• kezelés;
• a kezelés eredményeinek értékelése.
• a tünetek eloszlása a súlyosság szempontjából;
• a tumor előfordulásának tisztázása, a rosszindulatú daganatok megnyilvánulásainak súlyosbodó egyidejű betegségeinek azonosítása;
• a beteg környezetének ismerete, a pszichológiai támogatás forrásainak azonosítása;
• a páciens lelki állapotának tisztázása, nézetei az eseményekről és életének látása.
A kezelési kilátások meghatározása a felmérés során kapott adatokon alapul, az orvosi nyilvántartások tanulmányozása során.
A laboratóriumi és instrumentális vizsgálatok lefolytatása fontos szakasz, mivel a tünetek helytelen értékelésével és a patogenezisük félreértésével lehetetlen biztosítani a palliatív kezelés hatékonyságát.
A betegnek részt kell vennie a palliatív kezelés módjának megválasztásában. Az orvosnak részletes tájékoztatást kell adnia a betegről az egyes javasolt módszerek előnyeiről és hátrányairól. Azonban a beteg teljes körű ismerete és részvétele ellenére a döntés meghozatala során a kezelésért való felelősséget mindig az orvos viseli. Az orvosnak nem szabad a páciens vagy rokonai nyomása alatt olyan döntést hoznia, amely ellentmond a lelkiismeretének és az orvosi kötelességének.

Szükséges a beteg állapotának gondos megfigyelése, és az alkalmazott kezelési módszerek időben történő megváltoztatása, amennyiben hatástalannak bizonyulnak. A palliatív kezelés eredményeit a páciens legjobban értékeli. Ez megköveteli a kezelés hatékonyságának szubjektív értékelésének rendszerének kialakítását és klinikai megvalósítását. Az orvosnak időben diagnosztizálnia kell a betegség terminális stádiumát. A betegség ezen szakaszában aktív kezelés nem praktikus. Az orvosról gyakran kérdezik a halál várható időtartamát. A betöltött idő ismeretében a beteg befejezheti.

A beteg panaszkodik, és szubjektív módon értékeli a betegség tüneteit. Az orvosnak türelemre, figyelemre, tapasztalatra és hallási készségre van szüksége ahhoz, hogy helyesen értékelje ezeket a tüneteket. A Fájdalomkezelés Nemzetközi Szövetségének meghatározása szerint a fájdalom "kellemetlen fizikai és pszichológiai megnyilvánulások, amelyek a szervek vagy szövetek károsodásából vagy annak emlékezetéből adódnak". A rosszindulatú daganatok fájdalmának kezelési módja 4 szakaszból áll: • I. szakasz - a fájdalomimpulzusok szuppressziója. • II. Szakasz - megnövekedett fájdalom.