Mentális folyamatok
Minden pszichológiai tankönyvekben, állunk szemben ugyanazon nehézségek túl-: hogyan lehet megmagyarázni az olvasóknak, hogy a mentális folyamatok és a társ-álló és egységüket a személy elválaszthatatlan és oszthatatlan egész. Az a tény, hogy már tekinteni, a tankönyv-Vai észlelés, emlékezet, figyelem, és így tovább. P. Mint egy egyszeri, nem osztotta a jelenségek egy bizonyos emberi tudatosan Kutatóintézet csak egy módszertani szükségszerűség. Ezért a pszichológia tankönyve befejeződik azzal, amit el kellett volna indítania - a személy leírása, és azzal kezdődik, amit végezniük kell - a mentális jelenségek magyarázata.
Mi tiszteletben tartja ezt a hagyományt csak módszertani okokból, de mi is nagyon örülök, ha az olvasók állandó, de ne feledjük, hogy minden mentális folyamatok (észlelés, Atte-CIÓ, képzelet, gondolkodás, és így tovább. D.), személyiségjegyek (lobbanékony fejű típus, makacs, gyors, nem állandó) és állami (érzés kellemes hangulat, értelem, érzelem, és így tovább. n.) nem valami más és külön, elszigetelt, és mindannyian függ az egyén és a hely egységben a személyiség, a megnyilvánulás és kifejezés.
Ez abból a tényből következik, hogy a személyiségfolyamatok kezelhetők (ha nem tudatosan járnak el). Között az, aki összeköti, integrálja az összes mentális folyamatok, tulajdonságok és állapotok (ha ez nem kóros személyiség), és a folyamatok közötti, tulajdonságok és megállapítja, hogy válaszul a külső környezet, így a személyiség, nem áll fenn szoros kapcsolatot.
Ha folyamatokról beszélünk, akkor értjük azokat a mentális folyamatokat, amelyeket népünk képvisel:
1. a valóság megismerése és értékelése (gnosztikus folyamatok);
2. motivációs folyamatok (erős akaratúak): a valóság megismerése és értékelése a vágyaink, tetteink - igényeink motívumává válik. A megismerésnek mindig van egy aktív (stimuláló) jellege, célja az igények kielégítése.
És végül, mi megy keresztül az egyéni és szubjektív hozzáállás valóság (külső és belső), negatív egyen néhány tényt, amelyek nem felelnek minket, és éppen ellenkezőleg, más tények elfogadott lényeges számunkra - beszélünk erről -
3. érzelmi hozzáállás az életkörnyezetünk (külső és belső) valóságához: az érzelmek területe.
Minden ilyen megosztottság ellenáll a pszichés élet élővilágának, amely mindig dinamikus és összetett. Ez ugyanolyan, mintha egy kis lyukon keresztül megfigyelnénk az aktuális áramlás egy korlátozott részét, és azt gondolnánk, hogy egy egész folyamot (James) látunk.
Következésképpen, figyelve a pszichikus életet, folyamatosan emlékeznünk kell minden pszichés jelenség összekapcsolására és egymástól való függésére. Íme egy konkrét példa, amely bemutatja a fentieket:
A látszólag érthetetlen ok miatt a gyermek fél a fodrásztól - fehér ruhát látva, rémülettel süllyedt. Hogy miért. Mert ő traumatizált orvos, aki a műtét előtt, szinte már olyan állapotban érzéstelenítés azt mondta neki, hogy „vágja meg itt ezt a kést holo-woo, ha ő fog sírni.” A fehér köpenyt egy szimbólummal a horror a helyzet által tapasztalt egy gyermek, aki úgy látszik, a sebész egy késsel és maszkot visel, és ő volt a BPE-hálószoba egy tehetetlen állapotban, hogy kötődik a műtőasztalon: a felfogás a fehér szőrzet okozott erős kellemetlen érzések-közi válasz (emlékét egy kellemetlen érzelmi okra-CIÓ); ő okozta a félelem mechanizmusát - ezután a gyermek fél a félelemtől és az elme és a fodrász. A keletkező ájulási állapotnak egyedülálló védő funkciója van - az agy túlzott, túlzott irritációjának, az elviselhetetlen feszültségtől és rettegéstől való megvédésére.