A középkorban a föld egy gamma-ray burst - bbc orosz szolgáltatást kapott
A világegyetem történetében legerősebb ismert robbanást kísérő gamma-sugárzás kitörése hatással lehetett a Föld bolygóra a 8. században.
A neutroncsillag csillagászati tárgy, amely a csillagok evolúciójának egyik végterméke.
A két fekete lyuk, a szupernóva vagy a fehér törpék ütközését erős energia felszabadulás kísérte.
A Supernova semmi köze ehhez
Tavaly egy kutatócsoport fedezte fel. hogy az ősi japán cédrusok szokatlanul magas szintet hordoznak a szén-14 radioaktív izotópjával szemben.
Ezzel párhuzamosan a beryllium-10 magas szintjét észlelték az Antarktisz jégében.
Ezeket az izotópokat a légkör felső rétegei képezik a kozmikus sugárzás hatása alatt, ami azt jelenti, hogy az energiaáramlás egyszer átvette bolygónkat a világűrből.
A kép felirata A Nap kitörése az ókori cédrusokban és jégben lévő izotópok egyik lehetséges oka között szerepel
Az évenkénti cédrusgyűrűk és a jeges jégminták feltérképezésével a tudósok úgy döntöttek, hogy az energia kibocsátás elérheti a Földet a 774-es és 775-ös években.
Először is a kutatók azt feltételezték, hogy ez lehet szupernóvacsillag, de ezt a hipotézist érvénytelennek nyilvánították, mivel az ilyen robbanásból származó sugárzást távcsövekkel kellett volna rögzíteni eddig.
Robbanás a Tejútban
Az amerikaiak után a német tudósok magyarázatot kértek az izotópok magas tartalmára - egy erős robbanás, amely a Tejútos galaxisban történt.
A gamma-sugárzás kitörése
- A múlt század végi 60-as években fedezték fel az amerikai műhold Vela, amely a nukleáris kísérleteket követi a Föld felszínén.
- Több százszor fényesebbek, mint a szupernovák és egymilliárdszor világosabbak a Naphoz képest.
- A gamma-sugárzás 13 milliárd fényévnyi távolságot képes megtenni - ami azt jelenti, hogy a forrásai a legtávolabbi csillagászati tárgyak közé tartoznak, amelyeket a modern teleszkópok érzékelhetnek.
Erős energiafelszabadulás akkor jelentkezik, ha fekete lyukak, neutroncsillagok vagy fehér törpök ütköznek: az összeolvadás néhány másodpercet vesz igénybe, de erős hullámot generál.
Neuhuser professzor megmagyarázza: "A gamma-sugárzás nagy mennyiségű energia kibocsátása, és kiszámítjuk a lehetséges forrás és a Föld közötti távolságot". A tudósok megállapításai szerint a Földből 3 és 12 ezer könnyű év, és így a Galaxisunk között.
Bár a sugárzás erőteljes volt, a középkorban élő emberek alig észrevehették.
Ha a gamma-sugár robbanás valóban ilyen távolságban zajlott, légkörünk felszívta a rá érkező sugárzási hullámot, és hagyta az izotópok nyomát, amelyek végül cédrusokban és jégben maradtak. A tudósok szerint a kitörés szerkezete nem volt a spektrum látható részének hullámai.
Az élet fenyegetése a Földön
A tér távoli területeinek megfigyelései azt mutatják, hogy a gamma-sugárzás meglehetősen ritka jelenség. A tudósok szerint minden egyes galaxisban legfeljebb 10 ezer évenként fordul elő, és a leginkább óvatos becslések szerint - egy millió év múlva.
A cédrusok és a jég magas sugárzásának magyarázata egy gamma-sugár robbanás 10 000-szer kisebb valószínűséggel Adrian Melott professzor a Kansas University of Lawrence-ban
Neuhuizer professzor úgy véli, hogy valószínűtlen, hogy egy másik hasonló kitörés a közeljövőben hatással lesz a Földre, de ha ez megtörténik, az emberi tevékenységekre gyakorolt hatása kézzelfoghatóbb lesz.
Ha a gamma-sugár robbanás a bolygótól ugyanolyan távolságban történik, mint a középkorban, sok műhold meghibásodik.
És ha még egy közelebbi távolságban - pár száz könnyű évvel a Földből - akkor az ilyen erő energiájának kidobása el fogja pusztítani az ózonréteget, ami fenyegetést jelent a bolygónk életére.
Neuhayzer szerint azonban az események ilyen alakulásának valószínűsége rendkívül kicsi.
Következtetései olyan csillagok észrevételeire épülnek, mint a Nap, a Galaxisunkban.