Maastrichti kritériumok
Közpénzek
Az állami költségvetést pozitív vagy nulla egyenlegre kell csökkenteni. Kivételes esetekben az államháztartási hiány a költségvetési év végén nem haladhatja meg a GDP 3% -át. Az államadósság a költségvetési év végén nem haladhatja meg a GDP 60% -át, vagy folyamatosan megközelíti ezt a szintet.
Árfolyam
A tagjelölt államnak legalább két éven át részt kell vennie az árfolyam-mechanizmusban - 2 (en: ERM_II), és biztosítania kell valutájának árfolyamának stabilitását az euróval szemben.
Az árak stabilitása
Az inflációs ráta a tagjelölt országokban nem lehet több, mint 1,5% -os emelkedést mutat a három EU-tagállam, amely a legjobb eredményeket az árstabilitás szempontjából (azaz minimális szinten az infláció). (Érdemes megjegyezni, hogy a referenciaérték kiszámításánál figyelembe veszik az összes EU-ország inflációs mutatóit, és nem csak az eurózóna inflációs mutatóit.)
Az államkötvények kamatlába
A hosszú távú kamatláb államkötvények az ország egy 10 éves időtartamra nem lehet több, mint 2 százalékponttal átlagos szintje az arány a három EU-tagállam, amelyek a legjobb eredményeket az árstabilitás szempontjából.
A jogi megközelítés
Az euróövezethez csatlakozó országnak biztosítania kell a nemzeti központi bank függetlenségét, és annak státuszát összhangba kell hoznia a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) alapokmányával.
Amellett, hogy ezek a feltételek, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank, amikor értékelik csatlakozni kívánó eurózóna államok figyelembe veszik azt is az eredmények a piacok integrációja, az állam és a fejlesztés a fizetési mérleg, valamint spetsraskhody munkaerő és a fejlesztési más árindexek. Az állam pénzügyi szférájának stabilitására vonatkozó kritériumok (költségvetési hiány és adósság), amelyeket az országnak teljesítenie kell még a Gazdasági és Monetáris Unióban való teljes jogú tagság után is.
A maastrichti kritériumok kritikája
Számos közgazdász bírálja a maastrichti kritériumokat, mivel véleményük szerint az eurózóna nem optimális pénznem. [1]
Annak ellenére, hogy az euróövezeten belül stabil árszintet kell fenntartani, vannak különbségek az árak és a bérek között az Európai Monetáris Unió országai között, ami ellentmond az egyik kritériumnak. Ennek eredményeképpen versenybeli egyenlőtlenség van. [1]
Egy monetáris unióhoz csatlakozó ország elveszíti az autonóm monetáris politikát. Ennek megfelelően, ha az államadósság növekszik, az országnak nem kell megváltoztatnia a belső kamatlábat, amelynek növekedése kompenzálnia kell az inflációt és a leértékelési kockázatokat. A pénzügyi piacokon az adósságnövekedés miatt negatív következmények nem érintik az adós országot, hanem az egész Európai Monetáris Uniót.
Amikor lebegő árfolyamot megtagadunk, az érintett régióban árrugalmasságra van szükség. A pénznem területén belüli országon belüli belső sokkok nem befolyásolják az egész monetáris uniót csak a termelési tényezők (különösen a munkaerő) szabad mozgása esetén. Ha ez nem történik meg, hatékonyabb lenne a lebegő árfolyamok használata a régióban. És bár Írország. Olaszországban. Spanyolországban. Portugália és Görögország nem emelheti kamatlábát a reálárfolyam változásaira válaszul, ezt az előnyt kompenzálja az a tény, hogy az ezen országok által termelt termékek versenyképessége csökken. Egy autonóm monetáris politika esetében a belső sokkok csökkenthetők a nominális árfolyam változásával.
A maastrichti szerződés szerint az ország nemzeti adóssága nem haladhatja meg a GDP 60% -át, a költségvetési hiány pedig a GDP 3% -a. Ez a két határértéket a hosszú távú gazdasági növekedés nagyságára vonatkozó, az évente 5% -os szintre vonatkozó előfeltétel figyelembevételével kell kiszámítani a következő képlet segítségével:
Azonban az euróövezet gazdasági növekedésének előfeltétele 5% -on irreális. Feltételezve, hogy a gazdasági növekedés lesz legalább 2% -kal, a költségvetési hiány a GDP 3% -át, az államadósság lesz 150% -os GDP, ami már elfogadhatatlan. Következésképpen a gazdasági növekedés feltételeinek 2% -os szintjén az állami költségvetés hiányát 1.2% -ra kell csökkenteni. Csak ebben az esetben a maastrichti kritériumok teljesülnek. De ha az államadósság szolgálat meghaladja a nominális GDP-növekedést, akkor az ország költségvetésének többletnek kell lennie. Ellenkező esetben az államadósság csak növekedni fog. [2]