Pajzsmirigy betegségben szenvedő betegek fizikai vizsgálati módszerei
A pajzsmirigy betegségek klinikai diagnózisa a tireotoxicózis, a hypothyreosis és a pajzsmirigy szerkezetének a páciensben bekövetkező változásait mutatja be, amelyek normális, csökkent és fokozott működésének hátterében előfordulhatnak. A pajzsmirigy-rendellenességek diagnózisában a tapintási adatok fontos helyet foglalnak el. Az emberek túlnyomó többségében a pajzsmirigy meglehetősen jól tapint. A tapintás nehézkes lehet az elhízott betegekben és a súlyos nyaki izomzatú férfiaknál. A pajzsmirigyet a nyál lenyelése során vizsgálják, amikor a gége és a pajzsmirigy együtt emelkedik, majd leereszkedik. Ebben a pillanatban a pajzsmirigy hengerlődik az ujjakon, és úgy néz ki, mint egy puha elasztikus henger. Az orvos a tapintás alatt szembesülhet a pácienssel (két hüvelykujjal végzett tapintással), vagy hátul (a páciens egy időben ül), és a pajzsmirigyet két indexszel és középső ujjakkal (1.

Ábra. 1. A pajzsmirigy tapintásának módszerei
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a pajzsmirigy tapintása nem pontos módszer a pajzsmirigy méretének és szerkezetének felmérésére - a hibás következtetés valószínűsége 30% vagy több. Mindazonáltal a pajzsmirigy működésének pontosabb módszereinek, például az ultrahang vizsgálatának pontos bizonyítékai éppen a tapintás eredményei. Jelenleg a WHO által javasolt legáltalánosabb osztályozás az endémiás golyva méretének becslésére epidemiológiai vizsgálatokban (1. táblázat). Ez a besorolás arra a tényre alapul, hogy a pajzsmirigy-lebenyek mérete általában a páciens hüvelyének disztális héjazatának méretéhez igazodik. Ha a pajzsmirigy részesedése meghaladja ezt a méretet tapintás alapján, de a mirigy maga nem látható a vizsgálat során - az első fokú golyókról beszélnek. Ha a mirigy a vizsgálat alatt látható, akkor a második fokú rohadékról (látható golyva) beszélnek. Ennek a minősítésnek az előnye az egyszerűség és hozzáférhetőség, valamint a különböző régiókban a golyva előfordulásával kapcsolatos adatok összehasonlítása. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez a besorolás elsősorban az endemikus golyva előfordulásának epidemiológiai értékeléséhez jött létre.