Az állatok megmentése
Eduard Asadov
Yashka (1968)
Oktatási és kooperációs pont Mytishchiban,
A lucfenyőben, amely nem látható a szemnek.
És mégis sokáig nem keresték.
Alig kérdezel - azonnal megjelenik.
Természetesen! Végtére is nincs csendes madár,
Ez a hely szórakoztató, még túl sok.
Itt a kutyákat egy kopott medve vadászik
És a róka - a fényes szemű Yashka.
Nem táplálják és semmiképp sem tartják hiábavalóan,
Vadászkutyákra képzettek,
Ők, mint a vadászok itt,
"Képzési bőrök" fogaikhoz!
Az Yasha éjszakája drágább:
A csűrben, a békében és az életben.
Lehet egy nap, felfrissülhet,
Tudja, hogy éjszaka nem fog zavarni,
És a nap fel fog emelkedni - akkor tarts!
Huntsman Yashka rake
És hajnalon kiveszi az istállóból,
Ott, ahol a tömeg izgatottan vár
A kutyák kitörtek, sikoltoztak és ugattak.
Egy lyukba burkolva Yashka összezsugorodik.
Meghallgatás, közel, két rakéta,
Laiki, morogva, dobja a medvét,
És ő, horkantva, megverik tőlük
És csak csörögjön a láncon.
És mégis, méghozzá neki,
Nyugi. Végtére is - az erők. Levágja.
Yashka agyagba tette a lábát
És magához húzta magát: már kezdetét vette.
És valóban: már zörögnek a lyuk körül,
Férfiak és nők esőkabátokban és sapkákban,
Gyermekek anyákkal, apákkal,
És velük, a róka szaga illatát,
A rókák és a tacskók egy csikorgó csomag.
Dashing "vadászok" és "vadászok",
A fegyverek a kezükben még csak nem is tartottak,
A nyelvi diplomáról most gondoskodnak,
Orot és szerencsejáték esernyőkkel.
Intelligensek, mint az emberek!
Hát, hol van az emberi formája?
- A "négyet" fogják tenni, - meghallgatnak beszédeket, -
Ha a kutya kibaszott a kutyáról.
- És ha furcsa, az "öt" lesz!
Húsz kutya és tulajdonos húsz
Izgatják és lélegzik.
És mindegyikük, mindegyik - huszonhúsz
Egy kis Yashka!
Kutyák? A kutyák nem hibáznak!
Vannak emberek itt. És milyen emberek?
És Yashka áll, mint a katonák állnak,
Ő tudja, ne várjon az irgalomra. Nem fog!
A kutyák egymás után mozognak,
Egymás után egymás után.
És Yashka lovagol velük egy harcban,
Megsebesült, ismét találkozik a támadásokkal
És kétségbeesetten küzd, mint egy hős!
És felülről, az üvegtetőn keresztül, -
Több tucat izzó arc és szem,
Mint az ókori Rómában, a szenvedélyek lélegzik:
- Gryzi, higany! Bátorabb! Harap!
Nos, úgy tűnik, hogy minden. Már elkészült.
Aztán egy csengő kisfiú sír:
- Ne merészelsz! Elég! Vissza, freak! -
És nevetés: - Lásd, a tanuló makacsul!
A vadász Yashkin megérintette a nyakát,
Mosott le a vérből. - Úgy tűnik, hogy többet lélegezni - jól sikerült!
Az elődje kinyújtotta.
Hosszabb leszel. Élő, büdös!
A nap elhomályosul a szakadékban,
Az ég éjszakai szikrázókkal világított,
Mindannyian ragyognak,
A kedves lelkek felett és a gonosz fölött.
Csak talán, kissé gyengéden néznek ki ott,
Hol a régi fészerben, a vadász házában,
A kis Yashka alszik a szalmán,
Mindezek az orrtól a farokig terjedő hegekben.
Az Yasha éjszakája drágább:
Mozogni, enni, duzzogni,
Tudja, hogy éjszaka nem fog zavarni,
És eljön a reggeli, nem jöhet,
De jobb, ha nem emlékszel a reggelre!
Minden lesz újra - és ugat és jár,
És sehol se menjen - álljon! Fight!
Egész napig, a síp és a cackle
Az élet nem szakítja meg a Yashkint.
Most szunyókált, elnyomja a depressziót.
Ő egy állat. És az állatok nem kegyelmet kérnek.
Tudom: nem lehet megbélyegezni, nem,
De itt, legalább vágott, nem tudom!
És azok, akik elfelejtették az emberek emberiségét,
Ordítok, keserűséggel:
- Csinálja a gyerekek lelkét!
Ne merészelj el kínozni az állatokat, gazemberek!
