A szociális munka tankönyvi etikája - a szociális munkás személyes és erkölcsi tulajdonságainak vezetője

Meg kell jegyezni, hogy a tudás az erkölcsi normák, nem jelenti az erkölcsi magatartás, és ezért meg kell ismernünk, hogy kapcsolatban a gyakorlatban a szakmai tevékenység az ismeretek megtartották függetlenségüket - nem lehet őket használni, vagy részben felhasznált szakmai tevékenységében. Ebben az esetben előfordulhat, hogy is kell foglalkozni a személyiség az úgynevezett „kettős mérce”, ami elméletileg jól irányított ügyekben az erkölcs, beleértve a szakmai etika, de nem köteles követni a követelményeknek. Kialakulását és fejlődését a magas erkölcs, arra törekedjünk, hogy organikus, szerves jellemzője a személyiség igényel speciális nemcsak a tudás, hanem állandó a munka és az élet, a munka magad.

Ugyanakkor erkölcsi meggyőződés is viszonylagos függetlenségét, mint a gyakorlati napi tevékenység lehet olyan helyzet, amikor egy személy ellentétesen jár el a hite, mint szituációs okok merülnek fel, úgy tűnik, sokkal fontosabb, mint a saját hitét. Ebben az esetben a személy ellentétes önmagával, elvével.

Így az erkölcsi tudás, a meggyőződés és az igények a gyakorlati tevékenységhez kapcsolódnak, de másképpen határozzák meg. A legmeretlenebb és stabilabb kommunikáció figyelhető meg a szakember erkölcsi szükségletének kialakulásakor.

A vágy az önálló javítására tükröződnie kell nemcsak az állandó törekvés a szakmai szakmai rostu1 szerezhet gyakorlati tapasztalat, szakértelem és az új elméleti tudás, hanem a javulást a lelki és erkölcsi, javítva erkölcsi jellegű, és megoldotta a hiányosságokat, különösen azokat, amelyek befolyásolhatják a munkája minőségéről.