Sivka burka tündérmesék, sirálytörő olvasni

Orosz népmesék képekkel gyerekeknek

Egyszer régen volt egy öregember, három fia volt. Nyugdíjasok foglalkozik a gazdaság, hogy nagylelkűek voltak, és okos, és a legfiatalabb, Ivan a Bolond volt, so-so - szerette az erdő gombaszedés, és házakat inkább a kályha ült. Itt az ideje, hogy az öreg meghaljon, ezért bünteti a fiait:
- Amikor meghalok, három egymást követő éjszaka megyek a sírba, hozok nekem kenyeret.
Az öreg eltemetették.

Éjszaka jön, szükséges, hogy a nagy testvér menjen a sírba, és vagy lusta vagy fél, mondja az öccsének:
- Vanya, cserélje ki ma este, menj apád sírjához. Veszek neked egy sárgarépát.
Ivan egyetértett, vett kenyeret, elment az apja sírjához. Leült, várta.

Éjfélkor a föld megszakadt, az apa felemelkedik a sírból és azt mondja:
- Ki van ott? Te vagy az én nagyobb fiaim? Mondja el, mi folyik Oroszországban: a kutyák ugatnak, a farkasok uralkodnak, vagy a gyermekem sír?
Ivan válaszol:
- Én vagyok a fiad. És Oroszországban minden nyugodt.
Az apa megette a kenyeret és letette a sírba. És Ivan hazament, és felvette a gombákat.
Jön - legidősebb fia megkérdezi:
- Láttad az apádat?
- Láttam.
- Kenyeret eszik?
- Ettünk. Tele van vacsorával.

Ez volt a második éjszaka. Meg kell menni a középső testvérhez, és ő vagy lusta vagy fél, azt mondja:
- Vanya, menj az apámhoz értem. Meg foglak haragot tenni.
- Rendben.
Ivan elhozta a kenyeret, elment az apja sírjához, leült és várt.

Éjfélkor a föld megszakadt, az apa felkelt és megkérdezi:
- Ki van ott? Te, a középső fiam? Mondja meg, mi történik Oroszországban, a kutyák ugatnak, a farkasok uralkodnak, vagy a gyermekem sír?
Ivan válaszol:
- Én vagyok a fiad. És Oroszországban minden nyugodt.
Az apa megette a kenyeret és letette a sírba. És Ivan hazament, újra felvette a gombákat.
A középső testvér megkérdezi:
- Az apja enni kenyeret?
- Ettünk. Tele van vacsorával.

A harmadik éjszaka volt a sor, hogy menjen Ivanhoz. Azt mondja testvéreinek:
- Két éjszakát sétáltam. Menj el apád sírjához, és nyugodtam.
A testvérek válaszolnak neki:
- Mit vagytok, Vanya, ott ismerkedtél meg, jobb, mint te.
- Nos, oké.
Ivan vette a kenyeret, elment.

Éjfélkor a föld elszakadt, apja felállt a sírból:
- Ki van ott? Te vagy a legfiatalabb fiam Vanya? Mondja meg, mi történik Oroszországban, a kutyák ugatnak, a farkasok uralkodnak, vagy a gyermekem sír?
Ivan válaszol:
- Itt van a fia, Vanya. És Oroszországban minden nyugodt.
Az apa megette a kenyeret és azt mondta neki:
- Maga egyedül teljesítette megbízatásomat, nem féltem, hogy három éjszakára megyek a sírba.

Menj ki a szabadföldi és kiabálni: „Sivka-Burka, prófétai kaurka álljon előttem, mint egy levél előtt füvet!” A ló jön a futás meg, akkor mászni a jobb füle, és felmászott a bal oldalon. Légy jó emberré. Szállj a lovadra és menj.
Ivan vette a kantárt, megköszönte az apját, és hazament, ismét felvette a gombákat.
Otthon a testvérei megkérdezik:
- Láttad az apádat?
- Láttam.
- Kenyeret eszik?
- Az apám enni enni, és nem mondta, hogy jöjjön újra.

Ebben az időben a király felhívta a jó társakat, egyetlen egyszemélyes, hogy összegyűljenek a királyi udvarban. A lánya, az Összeférhetetlen szépség azt mondta nekem, hogy egy tornyot építek magamnak tizenkét oszlopról, tizenkét koronáról. Ebben a szobában a tetején ül, és várni fogja, hogy az egyik lófegyver ugrott rá, és megcsókolta az ajkát. Egy ilyen lovas számára, bármi legyen is, a király megadja a lányát, a Nem hasonlítható szépséget és a fél-királyságot is.
Ivanovo testvérei hallottak róla és azt mondták egymásnak:
- Próbáljuk meg szerencsénk.
Így táplálták a jó lovakat zabával, kivették õket, tisztán öltöztették õket, fésült fürtöket. És Ivan ül a kályhán egy cső mögött, és elmondja nekik:
- Fivérek, vigyél magaddal, hogy megpróbáld a szerencsédet!
- Bolond, sütés! Menj jobb a gombákba, nem kell nevetni az embereket.

A testvérek jó lovakon üldögélték, lecsaptak a sapkájukon, füttyentettek, zúgtak - csak a por egy oszlop. És Ivan elvette a kantárt és elment egy tiszta mezőbe. Kiment egy tiszta mezőbe, és kiabált, amikor az apja megtanította:
- Sivka-Burka, egy prófétai kurka áll előttem, mint egy levél a fű előtt!
A semmiből a ló elfut, a föld megremeg, a láng az orrlyukakról villog, füst füstöt fúj a fülektől. Megdöbbent és megkérdezte:
- Hogy érted?
Ivan megsimogatta a ló, felhúzta az orrát, aztán bemászott a jobb fülét, és a bal kijött, és annyira jól sikerült, hogy sem akar, és nem is vzgadat, nem tollal írni. Felült a lovára, és elment a királyi udvarra. Sivka-Burke jár, a föld remeg, hegyek, völgyek farok fátyolos, hadd tuskók fedélzetet a lábak között.

Ivan jön a királyi udvarra, és ott láthatólag láthatatlan emberek. A tizenkét oszlop magas tornyában, körülbelül tizenkét korona az ablak felső részén, a hercegnő A páratlan szépség. A cár kiment a tornácra és azt mondta:
- Melyikőtök, társak, lovagolva, az ablakra ugrik, és megcsókolják a lányomat az ajkán, aztán házasságot és fél országot adok neki.
Aztán a jófiúk ugrottek. Ahol ott - magas, ne értsd! A testvérek megpróbálták Ivanovot, nem ugrottak a közepére.
A turn Ivanhoz jött. Szétszórta Sivku-Burkát, csöndesen, lélegzetelállítóan, kihagyva - nem kapott két koronát. Újra felkerült, másnap elrepült - egyetlen koronát sem kapott. Tovább fonott, fonott, izgatott lettem, és adott egy ló ryskacha - mint a tűz, repült az ablakon, és megcsókolta a hercegnő páratlan szépsége a szájban a cukor, és a hercegnő gyűrű megütötte a homlokát, hogy egy bélyeg.

Aztán az egész nép felkiáltott:
- Tartsd, tartsd!
És a nyomai hideg volt.
Iván rohant egy tiszta mezőbe, felkapaszkodott Sivka-Burke a bal fülére, jobbra pedig felmászott, és Ivan ismét a bolond lett. Konya elengedte magát, és hazament, felkapta a gombát az úton. Homlokát egy rongydal kötötte fel, felment a tűzhelyre, és aludt.
A testvérei eljöttek, mondják meg, hol vannak és mit láttak.
- Jó volt, jól sikerült, és az egyik legjobb - a lánccal a hercegnőre csókolózott a szájban. Láttuk, honnan jöttem, és nem láttam, hová mentem.
Ivan ül a trombita mögé, és azt mondja:
- Én voltam én?

A testvérek haragudtak rá:
- A bolond hülye és kiabál! Üljön a tűzhelyre és egyél a gombádat.
Másnap a király minden ünnepségre felhívja az összes bojárt, fejedelmet és köznépet, gazdag és szegény, öreg és kicsi. Iván testvérek gyülekeztek a királynak az ünneplésre. Ivan azt mondja nekik:
- Vigyél magaddal!
- Hol bolondok, az emberek nevetnek? Üljön a tűzhelyre és egyél a gombádat.
Ivan csendesen levette a homlokán levő rongyot, ahol a hercegnő egy gyűrűvel ütötte meg a házat. A testvérek megijesztették, kiáltottak:
- Mit csinálsz, ostoba? Izbu égesse meg!
A testvérek ültek a jó lovakra, és elhajtottak, Ivan pedig gyalog.

Egy ünnepi napon érkezik a királyhoz, és leül a távoli sarokban.
Tsarevna a vendégek összehasonlíthatatlan szépsége elkezdett megkerülni. Hozzon egy csésze mézet, és a homlokán lévő pecsétet néz.
Körbejárta az összes vendéget, eljött Ivanhoz, és a szíve fáj. Ránéztem - koronásan borították, haját vége felé. A hercegnő a Összehasonlítatlan szépség kezdte megkérdezni:
- Kinek vagy? Honnan? Miért ragadt a homlok?
- Ez fáj.

A herceg elszabadította a homlokát - hirtelen egy fény a palotában. Felkiáltott:
- Ez az én pecsétem! Ez az a fesztiválom!
A király közeledik és azt mondja:
- Micsoda jegyes! Rossz, csomózott.
Ivan azt mondja a királynak:
- Engedjék meg, hogy mosakodjak.
A király megengedte.

Ivan kiment az udvarra, és kiabált, amikor az apja tanította:
- Sivka-Burka, egy prófétai kurka áll előttem, mint egy levél a fű előtt!
A semmiből a ló elmenekül, a föld megremeg, a láng az orrlyukakról villog, füst füstöt fúj a fülektől. Ivan felmászott a jobb fülébe, balra kanyarodott, és olyan finom fickó lett, hogy nem tudott gondolkodni, kitalálni, sem tollal írni. Az egész nép és dermedt.
A beszélgetések rövidek voltak: vidám ünnep és esküvő.

Érdekes mese Sivka Burka. Olvasson más mesékből a nagy és színes képeket a gyűjteményünkből.

Kapcsolódó cikkek

előző ◈ a következő