Panzió a Szovjetunióban
A múlt század 60-as évek elején kialakult a nyugdíjreform. A nyugdíjpolitika megalakulása idején több mint 80 nyugdíjjárulékot számoltak be. A mai nyugdíjreform lényegének megértéséhez minden állampolgárnak tudnia kell, hogyan kezdődött mindez, ezért ma a Szovjetunió nyugdíjasainak reformjának legfontosabb történelmi pillanatairól fogunk beszélni.
Mikor érkezett?

Az elfogadott törvényjavaslatnak olyan fontos pontja volt, mint:
Tíz évvel a fent említett törvényjavaslatot követően új nyugdíjrendszert fejlesztettek ki, amely alapján az összes nyugdíj folyósítása az állam rovására történt.
Ráadásul a szovjet nyugdíjrendszer - az ország összes polgára kapott minimális nyugdíjat.
A Szovjetunió nyugdíjreformjának jellemzői
Jelöljük ki a Szovjetunió nyugdíjreformjának főbb jellemzőit:

Munka tapasztalat
A Szovjetunióban a nyugdíjak levonását 20 (a női lakosság körében) és 25 éves (férfiak között) tapasztalatok alapján írta elő.
Néhány idős ember azonban 5 évvel korábban kérhetett nyugdíjat. nevezetesen:
- bányászok;
- a forró bolt munkatársai;
- a textilipar munkavállalói;
- állampolgárok, akik a Magas-Éghajóban 15 (nők) és 20 évesek (férfiak);
- a már 8 éves gyermekekkel rendelkező nők - legalább 20 éves tapasztalattal;
- olyan nők, akik fogyatékos gyermekeket hoznak létre - 20 éves tapasztalattal.

A nyugdíjakat az alábbi feltételek mellett írta elő:
- megfelelő kor elérése;
- az általános tapasztalat 5 év;
- tapasztalat a nyugdíjjárulékok nyilvántartása előtt - 3 év és több.
Átlagos nyugdíjmutatók
A Szovjetunióban a nyugdíjkifizetések teljes összege függ a felsõ részbõl és a megmunkált évek számából.
A vidéki lakosok nyugdíjazása 15% -kal volt alacsonyabb, mint a városi alkalmazottak nyugdíjjárulékai!
Így az átlagos mutató a nyugdíjjárulékok a városban rangsorolt 70-120 rubelt havonta.
De volt még magasabb mutatók is, például egy nagy szervezet vezetője havonta 250 rubelt tudott kapni a nyugdíj regisztrálása után.
A nyugdíjak alapösszegén túl a polgárok az alábbi feltételek teljesülése esetén számíthatnak állami támogatásra:
- 15 éves folyamatos tapasztalat - 10% nyugdíj;
- A szolgálati idő hossza több mint 30 és 35 év (nők és férfiak) - 10%;
- Több mint 25 éves tapasztalat egy vállalkozásban - 20%.
Mennyi volt a minimálnyugdíj?
A Szovjetunió nyugdíjának minimális mutatói 35 rubel volt.
- nem dolgozó személyek;
- 20 évnél nem több tapasztalattal rendelkeznek;
- kollektív gazdák - a vidéki települések lakosságának többsége továbbra is a nyugdíjkorhatár elérésekor folytatta munkáját, hogy minden egyes felülvizsgált évre 10 rubel nyugdíjat kiegészítsen. Az extra díjak összege nem lehet több, mint 40 rubel.
1986-ban a minimális méret 76 rubelre emelkedett!
Valójában a Szovjetunióban az idősek negyede megkapta a minimális nyugdíjjárulékot.
A nyugdíjkifizetések maximális kritériumai
A maximális nyugdíjjuttatás 120 rubel volt.
Ezt az összeget számíthatják a városi lakosok, akik mentális munkát végeztek, például orvosok, tanárok, mérnökök és mások.
Ugyanakkor a nyugdíj összege a havi illetmény összegétől függött. Például, akár 50 rubel fizetéssel, a nyugdíjkorhatár-állampolgár a fizetés 85% -át kitevő nyugdíjjárulékra számíthat, azaz csak 40 rubel.
Népi Képviselőház panziója

A nyugdíj növelésének fő feltételei a következők:
Jelenleg a törvénytervezetet az Állami Duma nem hagyja jóvá. A megtagadás fő oka a költségvetési kiadások magas szintje.
A kollektív gazdálkodóknak fizetett nyugdíjak
Abban a pillanatban tévhit van, hogy a szovjet időkben a kollektív gazdák nem részesültek nyugdíjjárulékban.
A létrehozott alapnak készpénzfizetést, élelmiszerterméket vagy további munkanapokat kellett fizetnie. A nyugdíjkifizetések összegét minden egyes kollektív gazdálkodó esetében külön-külön állapították meg az artel tagjai közgyűlésén vagy az engedélyezett személyek találkozóján.
Jelöljük ki a főbb jellemzőket:
- 60 éves és 65 éves (nõk és férfiak);
- tapasztalat - 20 év;
- a minimális nyugdíj 12 rubel;
- maximális kritériumok - 102 rubel;
- a nyugdíjak összege az utolsó 2 év munkabéréből vagy bármely 5 éves munkatevékenységből származott;
- a nyugdíjkorhatár polgárai, ha kívánják, folytathatják munkájukat;
- a kiegészítő juttatásokról és növekedésekről joguk van:
- terhes nők;
- Három év alatti gyermekek gondozása;
- az eltartott személyeket ellátó személyek;
- fogyatékos emberek.
A háború rokkantjai további kifizetéseket kaphatnak az állami költségvetésből!
1964-ben, amikor a kolkhoz tagjaira vonatkozó nyugdíjak kinevezéséről szóló törvényjavaslat hatályba lépett, a kifizetések az állami költségvetésből indulnak. A kollektív gazdaságok azonban saját mérlegelésük szerint megtakaríthatják a nyugdíjakat saját költségvetésükből.
A nyugdíjról szóló törvény
A Szovjetunió fő törvényjavaslata, amely szabályozza a nyugdíjak kiszámítását, az 1956. július 14-én az állami nyugdíjakról szóló törvény.
A törvény olyan fontos pontokat határoz meg, mint:
- a maximális nyugdíjkorhatár;
- tapasztalat;
- az átlagos havi nyugdíj és így tovább.
A számla számos eleme régóta elavult, de az 1956-ban kidolgozott reform lehetővé tette az idősek számára, hogy tisztességes nyugdíjat kapjanak. Ugyanakkor az éves inflációt nem vették figyelembe, mert az évekhez tartozó áruk ára csak nőtt. Ezért a reformot folyamatosan kiigazították, és még ma is a hatóságok a nyugdíjrendszer radikális megváltoztatását tervezik annak érdekében, hogy a polgárok önállóan formálhassanak jövőbeni nyugdíjat.
Ezért minden állampolgárnak meg kell értenie a nyugdíj számítási eljárását az oktatás kezdetétől annak érdekében, hogy megismerhesse, hogy az ország nyugdíjpolitikája milyen irányban mozog. Mint Cicero mondta: "A történelem a múlt tanúsága, az igazság fénye, élő emlékezet, az élet tanítója, az ókori hírnök."
Érdeklődhet:



