Olvassa el a könyvet - Készült - Online - oldal 133
- Ezt sosem mondtam - mondta hangosan. - Valami megijesztett. Bíztam a problémáimban - bízhatsz a tiédben. Az üzleti tevékenység nem csak egyféle módon történhet.
Riley mélyen fáradt volt.
- Kérem, hadd segítsek - mondta.
Most hangja lágyabb volt, nem ellentmondásos. Nagyon törődött vele.
- Tegnap este megöltem Chetvertakot. Az, aki majdnem elvette a lelkedet.
- Mi az? - Beck kiabált. - Ezt a teremtményt még nem kellett volna megkeresnie. Ha eljön az agyad ...
- És mit fog tenni? A lelkem nem több, Beck. A legrosszabb esetben megölhet.
- Hol voltál utána?
- Ori-val vadászik.
Beck egy hosszú, kényelmes levegőt vett, kétségkívül, a dühében rövidzárlat volt. Nem működött, úgy ítélve meg, hogy ököllel még mindig összeszorult.
- Tehát mi történik?
- Ő tanít engem, hogy megöljem a démonokat. Nincs választásom ebben a kérdésben.
- Azt mondta, azért van, mert ő a lelkem. Azt mondja, meg kell tanulnom megölni őket, hogy életben maradjanak.
- Ó, a Szent Jézus - motyogta Beck.
Most, hogy az igazság kijött, Riley mindent elmondott neki.
- Éjjel hív. Egy perc alatt alszom, aztán máshol ébredek. A kezem ... A férfi tenyerére bámult. - Ez a tűz kardja, amit a temetőben használt? Ugyanazok vannak, csak ő több ... Azt mondta, ez az angyali ereje folytatása.
Beck kissé felhúzott.
"Általában ott áll, és rájön, hogy mindent rosszul csinálok, de tegnap este nem jelent meg, amíg meg nem öltem az első hipnodemont." Elment, amikor csak a gyenge maradt.
- Biztos, hogy ez nem álom? Szkeptikusan kérdezte.
"Valódi, Beck." - Túlságos.
- Valami szarság után csinálja Pállal?
- Nem, csak nekem.
- A pokolba! Beck feldühödött, az öklével megdöngetve az asztalt, és majdnem felborította a csésze kávét.
Riley tudta, hogy soha nem fogja megérinteni, de egy kis helyet hagyott közöttük, visszavonult a velencei ablakhoz. Már sötét volt, az utcai fények hangsúlyozta ezt. Valaki feldobta a szemetet a járdára.
Hallotta, hogy Beck a háta mögött esküszik.
- Miért nem mondtad el, mi történik? Követelte.
- én ... - elfojtotta a zokogást. - Én ... félek, hogy elveszíteném, ha ... mi ...
Hosszú csönd volt, aztán visszahúzta a széket és felment hozzá.
Meg akarta nyitni az ajtót és elmondani neki, hogy menjen ki? Mondja meg neki, hogy ne térjen vissza, mint az utolsó alkalommal, de mostantól örökké?