5. fejezet tőkenyereség és veszteség
5. fejezet A TŐKE NÖVEKEDÉSE ÉS VESZTÉSE
(1) Az emelés összege vagy a tőke veszteségek miatt az értékesítés, csere tárgyi eszközök vagy elidegenítési (ártalmatlanítás) egyéb eszközök elismert teljes egészében, kivéve, amelyek ebben a szakaszban másként.
(2) Tőkeeszközök:
a) részvények és egyéb, az üzleti tevékenységet igazoló okmányok;
b) a követelések meglétét bizonyító okiratok;
c) a vállalkozói tevékenység során fel nem használt magántulajdon, melyet a korrigált költségalapot meghaladó áron értékesítenek;
e) tőkebefektetési vagy értékesítési lehetőség.
(3) A tőkejövedelemből származó, tíz évnél hosszabb időtartamú jövedelemre való jogosultság külön-külön tekinthető.
(4) A kapott összeget eladás, csere vagy elhelyezése a tárgyi eszközök (ártalmatlanítás) eltérő módon, az az összeg, készpénz és a számított piaci áron a tőkeköltség megszerzett eszközök más formában, mint a készpénz.
(5) Az értékesítésből, a tőkerészesedésből vagy az egyéb módon történő elidegenítésből (értékesítésből) származó tőkenyereség összege megegyezik az ezen eszközök értékalapjával szemben kapott összeg feleslegével.
(6) Az értékesítésből, a tőkerészesedésből vagy az egyéb módon történő elidegenítésből (értékesítésből) származó tőkeveszteség összege megegyezik az ezen eszközök értékalapjának a kapott jövedelem felett való feleslegével.
(7) Az adóévben elért tőkenyereség összege megegyezik az elszámolt tőkenyereséget meghaladó összeg 50% -ával az adóév során felmerült veszteségei között.
(1) A tőkeeszközök költségalapja:
a) az adófizető által megszerzett vagy létrehozott tőkerészesedések értéke;
b) Tőkeeszközök korrigált bekerülési értéke:
- olyan személy számára, aki a vagyonát átruházza az adóalanyra, vagy
- a tőkeeszközöket újakkal helyettesítik.
(2) A tőkerészesedés korrigált érték alapját az adófizető által nyújtott vagy kapott megtérülő értéknek megfelelően kell növelni vagy csökkenteni.
(4) A tőkerészesedés korrigált költségalapja a tőkerészesedés költségalapja:
a) az értékcsökkenés, a kimerítés vagy a tőkeváltozás értékében bekövetkező egyéb változásokkal csökkentett összeg, amelyet a befektetett eszközök számlájáról leírták;
b) a tárgyi eszközök számláján felszámított, a helyreállítás költsége és a tőkeértékek egyéb változásai.
(1) Az adófizetők (akár magánszemélyek, akár jogalanyok) csak a növekedésük határain belül jogosultak a tőkeveszteség levonására.
(2) Az ebben az adóévben az (1) bekezdés alapján megengedett tőke veszteségeket a következő évben felmerülő tőke veszteségként kell kezelni.
(3) Az (1) bekezdésben előírt tőke veszteségek levonására vonatkozó korlátozások nem vonatkoznak a halálát követő adóévben lévő egyénre.
(1) A tőkenyereséget vagy veszteséget nem ismerik el az ingatlan újraelosztása (átruházása) esetén:
a) házastársak vagy
b) az egykori házastársak között, ha az ilyen újraelosztás (átadás) a közös tulajdon megosztásának szükségességét eredményezi a válás során.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott ingatlanok költségalapja a kedvezményezett számára a kedvezményezett ingatlanának korrigált érték alapja.
(1) Az adóalany fő lakóhelyének értékesítése, az adófizető lakóhelyének cseréje vagy elidegenítése más módszerrel, a (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel a tőkeemelést elismerik.
(2) E szakasz az adózó minősül a fő ház, ha az adózó már a tulajdonos egy hároméves időszak véget napján elidegenedés, és ha ebben az időszakban ez volt az elsődleges lakóhely.
(4) Az ingatlan értékesítéséből vagy cseréjéből eredő veszteségek levonása nem megengedett.
(1) Az a személy, aki ajándékot nyújtott be, olyan személynek tekintendő, aki eladta az általa adományozott vagyont, olyan áron, amelyik a legnagyobb kiigazított érték alapja vagy az adományozás idején érvényes piaci ára. A számítás a korrigált költség alapon az ingatlan idején az adományozás végzik, figyelembe véve a 26. cikk rendelkezései szerint és az (1) és (2) A 38. cikk külön-külön adományozott tétel.
(2) Az adott tulajdonság értéke a címzett számára az (1) bekezdés szerint meghatározott érték.
(3) Az a személy, aki készpénz formájában ajándékot nyújtott be, olyan személynek tekintendő, aki jövedelemben részesült az adományozott pénzösszeg összegében.
(1) Az adózó halála napján minden vagyont el kell örökölni, és úgy kell tekinteni, hogy azt piaci áron értékesíti (kivéve azokat, amelyek jövedelme adómentes).
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott ingatlan értékalapja megegyezik piaci értékével.
(3) Az ingatlan értékalapja, amelynek jövedelme adómentes, egyenlő az elhunyt vagyonának korrigált értékalapjával.
(4) Az ingatlan, amelynek jövedelme adómentes, az alábbiakat tartalmazza:
a) a tulajdonos halála után elhagyott fő ház;
b) az elhunyt anyagi magántulajdonát, amely nem a vállalkozói tevékenységben használt vagy a befektetési tevékenység eredményeként kapott ingatlan, kivéve a c) pontban meghatározott esetet;
c) a paraszt (gazdálkodó) gazdaság elhunyt tagjának anyagi magántulajdonosa a gazdaság valamely tagjának örököse, vagy e gazdaság tagjává váló személy;
d) az örökösökre adóköteles, időszakos kifizetések jellegéből adódó juttatások és egyéb jövedelem.
(5) Ha egy ellenőrző részesedést tárgyát kisvállalkozások (50 százalékos vagy annál nagyobb részesedéssel) mozog miatt tulajdonos halála birtokában az örökösök, akkor az utóbbi helyett felismerve nyereség vagy a tőke veszteségeit összhangban az (1) értékének meghatározásához alapján részesedésüket az ellenőrző részesedést amely az elhunyt tulajdonában lévő ellenőrző részesedés korrigált költségalapján alapul.
(6) Ha az adóalany halála időpontjában több mint egy kisvállalkozás ellenõrzõ csomagja volt, akkor az (5) bekezdés rendelkezései csak az egyik alanyra vonatkoznak az elsõ rendelkezés örökösei lehetõségére.