Miért nem mondják - tíz, tíz, tíz, öt - a 11-től 19-ig terjedő számok helyett

Talán meglepõdsz majd, de egyszer a második tíz használt nyelvszerkezet számának kijelöléséhez, alapvetõen hasonlít az általad megadott példákhoz.

A távoli őseink jóléte nőtt, ahogy azt mondanánk. A számításhoz szükséges tételek nagyobbak lettek. Új, számszerűsített szavakra volt szükségünk, és leírták, hogy már ismertek egy kombinációját.

A XIII században, ott van a szó „negyven” (a „negyven” - táska fekete bőr - tegye azokat negyven darab, csak azért, hogy coat, mellesleg, a modern szó „ing”.). Most, a „negyven”, amely jött egy beszédet a szakmai szleng vadászok helyébe ősibb jelképe ez a szám - „négy tized.” Ugyanezen elv a „négy tized”, az eredetileg kialakult a „húsz” - „dva” plusz az alanyeset kettős számát „tíz” - „dva tíz” (a „tíz” hajlik, mint a főnév bázissal egy mássalhangzó), és „harminc” - „három”, valamint a többes nominative „tíz” - „háromtizede”. Számok 50-80 megjelentek az ősi nyelven a kombináció az „öt”, „hat”, „Hét”, „Osem” a többes számú birtokos eset a „tíz”: „öt desyat”, „hat desyat”, és így tovább .

Több tucat, a fülemben könnyű: háromszor tíz, három harminc és harminc. A szavakat tizenegyről tizenkilenc évre utaló szavakkal egy kicsit nehezebbé teszik. Oktatásukhoz még egy összetevőre van szükség - egy előadás "be". Úgy nézett ki, mint egy nehézkes szerkezet a modern ember számára, amelyben az "on" előterjesztés szó szerint "túlzott" volt. Például a „tizenegy” - ez a „Odin” pontoknál „be” és a helymeghatározó egyes szám „tíz” - „A tizedik odin”, azaz „egy több mint tíz.” Később a második stressz elveszett, csak egy maradt - az "egy" szót. Aztán ott csökkenés volt a magánhangzók zaudarnyh tíz - tsyat - TSAT ([x] - [TC] - [C]) - tizenegy. Tehát ezekből a mondatokból ismerős számokat kaptunk.